A bányaszerencsétlenségre emlékeztek

A szerencsétlenség okait Gazdag György ismertette (Fotó: Tisler)

Az ajkai bányászat történetének legszomorúbb napjára emlékeztek a városban tevékenykedő hagyományőrző csoportok, az egykori bányászok és azok családtagjai január 14-én, a Molnár Gábor Parkerdőben levő Bányászati Múzeum udvarán. Az ország második legtöbb emberéletet követelő tragédiája 1909. január 14-én történt.

Az 55 áldozat nevét a múzeum falán emléktábla őrzi. A Csingervölgyért Egyesület által szervezett megemlékezésen  a Bódéért Hagyományőrző Egyesület, a Nosztalgia Nyugdíjas Klub, az Ajkai Bányász Nyugdíjas Szakszervezet, a Bakonyi Bányász Hagyományőrző Alapítvány, a Bányász Hagyományápoló Nyugdíjas Klub és az Ajkacsingeri Borostyán Férfikórus tagjai vettek részt.

Gerencsér Hilda, a Csingervölgyért Egyesület elnöke megemlékezésében kijelentette, hogy a múlt tiszteletre méltó hagyományainak, emberi és szakmai értékeinek a megőrzése mindig fontos része volt a bányászok világának. A tragédia a bányászok, a közösség és a családok életében olyan törést hozott, amely egy időre valóban siralomvölggyé változtatta Csingervölgyet.

Fot

A tragédia okairól Gazdag György nyugalmazott bányamérnök beszélt. Elmondta, hogy azon a  januári napon az Ármin aknába 202 bányász ereszkedett a mélybe a délelőttös műszakra. Páhi Sándor a ventillátor olajozását végezte. Miután elvégezte a feladatot és elhagyta a helyszínt, 10 perc múlva füstöt észlelt. Azt gondolta, ha lekapcsolja a berendezést, megszűnik a füst, de az inkább nagyobb lett. Visszament, majd útközben Bertalan Imre vájárral találkozott. Páhi útközben rosszul lett, Bertalan bement, hogy szóljon, meneküljenek. A felügyelők értesítettek mindenkit, hogy hagyják el a területet. Mivel a bánya a biztonságosak közé tartozott, sokan úgy gondolták, nincs nagy baj. A füst ahogy terjedt, úgy váltak egyre erőtlenebbé. Ekkor már mindenki mielőbb fel akart jutni.

A 8 személyes kasba tizenegyen szálltak be. Az erőtlen emberek teste miatt a berendezés 30 méterrel a föld alatt elakadt, megpecsételve ezzel a lent maradtak sorsát. Az Ármin bánya 55 évig működött, a területén ma múzeum és szabadtéri skanzen várja az érdeklődőket. Az egyesület tagjai megkoszorúzták az emléktáblát, majd a megjelentek mécsest gyújtottak. A Borostyán kórus tagjai és az emlékezők elénekelték a Bányászhimnuszt, Szabó-Pál Antalné verset mondott.

A természetjárók kegyeleti emléktúrával tisztelegtek az áldozatok emléke előtt. A túrázók 13-án, szombaton a belvárosi banyász emlékműtől indultak, majd a szokásos Csikólegelő, Alsócsinger, Börköskút, Fekete hegy érintésével érkeztek a felsőcsingeri temetőbe, az áldozatos többségének a nyughelyére. A temetőben Pászti Tibor hagyományápoló, helytörténeti kutató emlékezett, a túrát Móricz Vilmos, a Bánki Donát Természetbarát Egyesület elnöke vezette.

Comments

comments

Be the first to comment

Leave a Reply