A Madarak és Fák napja alkalmából tartott interaktív előadásokat „Ó, azok a csodálatos állatok!” címmel Ajkán Telegdi Ágnes természetfotós, író, aki a Bogáncs Gyermekkönyvtár meghívására érkezett hozzánk május 13-án, a művelődési központ kiállítótermébe. A programra óvodás és iskolás csoportok, valamint a téma iránt érdeklődő vendégek jöttek a délelőtt, illetve a délután folyamán is.
Az előadót ma már úgy tartják számon, mint Fekete István női reinkarnációját, hiszen rajong az állatokért, különösen a madarakért, óvja a természetet, könyveket ír, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy minél többen felelősnek érezzük magunkat a környezetünkért. Ezúttal a széncinegét, a fehér gólyát mutatta be részletesen, majd egy vidramesével zárta a mondanivalóját. Megtudtuk, hogy sokáig tanított és ezt a tanári vénáját remekül alkalmazta a rendhagyó biológiaórán. A gyerekek végig nagyon aktívak, érdeklődők és tájékozottak voltak, rengeteg kérdés merült fel bennük az elhangzottakkal kapcsolatban.
A szakember totókat, videókat vetített a saját postaládájáról, ami nem levelekkel és szórólapokkal, hanem madárfiókákkal volt tele. Elmondta, hogy egy budapesti társasházban él és öt éve költöztek be hozzá először (pontosabban a postaládájába) a kis énekesmadarak, a széncinegék. (Állandó madaraink, vagyis nem költöznek.) Megmutatta, miből készítik a fészküket, hogyan fejlődnek, növekednek fel, lépésről-lépésre, miután kibújnak a tojásból. Kiderült az is, hogy énekükkel veszélyt jeleznek, hívják a párjukat, vagy éppen a területüket védik – ez utóbbi a hímekre igaz. A ragadozó madaraktól is tartaniuk kell az “énekeseknek”, ilyenek a vándorsólyom, a héja, az egerészölyv, a karvaly és természetesen a sas. Beszélt a táplálkozásukról – rovarokkal és pókokkal etetik a fiókákat a „szülők” – és az első szárnypróbálkozások, a kirepülés nehézségeiről.
A kelepelve „beszélgető” fehér gólyákról is megosztotta megfigyelésein alapuló tapasztalatait. Ezekre a költöző madarakra többek között az is jellemző, hogy a hím és a tojó közösen, együttműködve építik a fészküket, rovarokkal, békákkal, siklókkal, gyíkokkal etetik a kis fekete csőrű fiókáikat, majd augusztusban tanítják repülni kicsinyeiket. Néhány gólyát jeladókkal látnak el, hogy több információt szerezhessenek róluk. Így sikerült megtudni azt is, hogy ősszel, amikor már elfogyott a táplálékuk, Afrikába repülnek, de nem egyszerre: először a fiatal hímek indulnak, majd a tojók, a legvégén pedig az öreg hímek – érdekesség, hogy a tojók Közép-Afrikáig, míg a hímek egészen Dél-Afrikáig.
A vidrameséből kiderült, hogy kotoréklakó emlősállatok, fokozottan védettek és éjszakai ragadozók, ugyanis halakkal táplálkoznak. Láthattuk a Somogy megye déli részén, Lábod községben lévő vidraparkot, ahol mentett állatokat nevelgetnek, majd a fogságból szabadon engednek gondozóik, hogy természetes élőhelyükre kerüljenek. Kiderült, hogy nem is olyan egyszerű szabadon engedni a ragaszkodó kis állatokat, hiszen megszokják az ember közelségét.
Telegdi Ágnes könyveit a rendezvényen meg lehetett vásárolni, illetve azt is elmondta az író, hogy a könyvtárból is ki lehet majd kölcsönözni.
Leave a Reply