Eiterer Antal izgalmas 90. esztendőn van túl, hiszen része volt háborúban, diplomaszerzésben, bányamunkában és boldog családi életben is, de a történet szerencsére itt még nem ér véget, hiszen Tóni bácsi jó egészségnek örvend a feleségével együtt, így szívesen szőlészkednek, vagy foglalkoznak gyümölcsfákkal máig Balatonedericsen a hétvégi házban. A szépkorú férfit június 24-én köszöntötték az önkormányzat munkatársai születésnapja alkalmából a Móra Ferenc utcai otthonában.
Az ünnepeltet dr. Horváth József alpolgármester és Péntek Magdolna, az Ajkai Közös Önkormányzati Hivatal Szociális és Igazgatási Irodájának vezetője látogatta meg, hogy ajándékkosárral és miniszteri oklevéllel lepjék meg a jeles napon. Az alpolgármester felidézte Tóni bácsi életének legjelentősebb pillanatait, így hamar előkerültek a régi szép emlékek, történetek a köszöntést követően.
A méltatásból kiderült, hogy az idős úr 1929. június 22-én Székesfehérváron látta meg a napvilágot. Édesapja osztrák származású fényképész volt, majd fúrómesterként dolgozott, ezzel meghatározva a fia szakmaválasztását is.
Mivel a család Móron élt, ezért Tóni bácsi az elemi iskolát ott végezte. Közben kitört a háború, deportálták őket Németországba. A kisfiú olyan táborba került, ahol három tanár is felügyelt a foglyokra. Ők a szárnyuk alá vették a fiatalokat, tanították őket. Tóni bácsi 1946 májusában tért haza, először a móri bányába ment dolgozni csatlósként, majd később csillésként foglalkoztatták.
Mivel korábban is kitűnő tanuló volt, felfigyeltek rá, így munka mellett elvégezte a középiskolát. 1950-ben Budapestre a Műszaki Tanárképző Főiskolára került, ahol műszaki tanári diplomát szerzett 1953-ban.
Az ország legtöbb bányájában megfordult, sok tapasztalatot szerzett. Majd Gyulán kezdett tanítani egy ipari szakközépiskolában, de Békéscsabán akkor kezdték szervezni a TIT megyei szervezetét, Tóni bácsi fiatalon, 25 évesen odakerült vezetőnek. Nagyon fontos volt számára ez az időszak, mivel bekerült a tudományos élet vezető professzorainak körébe, akiktől rengeteget tanult. A feleségét is itt ismerte meg, 1958-ban házasodtak össze.
Létszámleépítés következtében visszakerült Gyulára tanárnak. Ekkor érezte, hogy igazán tanárrá kezd válni. Tagja lett az országos módszertani intézetnek, sokszor tartott bemutató órákat.
Mivel visszavágyott a Dunántúlra, így több város középiskolájának megkeresésére végül Ajkát választotta. 1960-ban került városunkba az Ipari Iskolába (Csingerbe). Tóni bácsi bánya-technikusi képesítést is szerzett, így az iskolában a politikai gazdaságtan mellett szaktárgyakat és üzemgazdaságtant is tanított. Innen ment nyugdíjba.
A felesége is közben elvégezte a gimnáziumot, könyvelőként dolgozott a szülőotthonban, majd – nyugdíjazásáig – a kórház gazdasági osztályán. Ma is boldog házasságban élnek. Két fiúk született, mostanra pedig már négy éves unokájuk aranyozza be mindennapjaikat. A szabadidejüket szívesen töltik Balatonedericsen, ahol a hétvégi házat családi összefogással építették fel.
Leave a Reply