Egresi Máté, a Bródy Imre Gimnázium 17 éves diákja 2016. december 1-jén FIDE mesterré vált. A rangos sakk elismeréshez 2300 Élő-pontra volt szükség, amit iskola mellett ért el az ambiciózus fiatalember. Következő célja, hogy nemzetközi mester lehessen, de a sport mellett a tanulmányait sem szeretné háttérbe szorítani. Tehetség és elszántság együtt jár nála. Interjú.
A X. MAL Újévi sakkversenyen első helyen végeztél a második táblán és csapatban is a dobogó legmagasabb fokára állhattál fel, immár FIDE mesterként. Honnan jött a sakk szeretete, mikor kezdtél el játszani?
– Apukám nagyon szeretett már fiatal korában is sakkozni, de támogatás hiányában inkább hobbi játékos lett belőle. Ő és édesanyám is támogatta, hogy a tesómmal elkezdjünk játszani. A bátyám és én is háromévesen kezdtünk el megtanulni a sakk szabályait, így lényegében családi kötődésből indult minden.
Milyen út vezetett a FIDE mesteri cím megszerzésig?
– Tanulással és tapasztalatszerzéssel teli. Öt évesen vettem részt az első versenyemen. Azt szokták mondani, hogy az első megmérettetés nem sikerül jól általában a játékosoknak, de én mégis elég felkészültnek bizonyultam. Onnan pedig óvodásként az első és második osztályosok diákolimpiájára vezetett az utam, ahol második helyezést értem el. Utána már más versenyek is jöttek. 2011-ben megnyertem a Veszprémi Nyár sakkversenyt, 2014-ben pedig bronzérmet szereztem a keszthelyi Nemzetközi Sakkversenyen. Ezek mind Élő-pontokat jelentettek, de az NB2-es és megyei első osztályú csapatbajnokságok fordulóiból is sikerült profitálnom a cím elnyeréséhez.
Említetted, hogy a testvéred is sakkozik, nem furcsa vele párbajozni?
– Idén a bajnokságban ez nem fordulhat elő, ugyanis más táblán játszunk, esetleg versenyeken sorsolhatnak össze bennünket. Bevallom nem szeretek ellene pályára lépni, mert egyrészt ismerem a játékát, ezért nagyjából tudom mit fog lépni, ami fordítva is igaz. Sokat játszottam korábban ellene, pont ezért mostanra érdekesebbnek tartom olyanok ellen indulni, akikkel máskor nem tudom összemérni a tudásomat.
Ezek szerint a meglepetéseket szereted.
– Azért az túlzás. Az interneten található egy adatbázis, ahol nyomon lehet követni a sakkozók játszmáit, eredményeit. Mindig felkészülök a következő ellenfelemből, talán ez az egyik legfontosabb stratégiám. Persze ezzel az ellenfél is számol, így előfordul, hogy mást lép, mint amire eredetileg számítottam, ezért azt vallom, hogy éjszakába nyúlóan nem érdemes készülni a mérkőzésekre. Egy jó alvás többet ér. Kipihenten az ember úgyis szinte bármilyen problémát meg tud oldani.
Ez jó taktikának tűnik. Hogyan készülsz még a versenyekre?
– Minden nap az iskola után szakítok időt a gyakorlásra. Általában az interneten keresztül szoktam idegenekkel játszani, akikkel a partit követően gyakran ki is elemezzük angolul a meccset. Egyesületi szinten is vannak edzések, sőt a közösségi szolgálat ötven óráját is sakkokozással teljesítettem, órákat adtam gyerekeknek, akiket most már csak önkéntesen oktatok , bár a “tanári szerepet” valóban a fent említett okból kezdtem el. Ez mind segít, hogy formában maradjak, de az autodidakta tanulás és gyakorlás sem áll messze tőlem, amit szakkönyvekből igyekszek elsajátítani.
Gyerekeket tanítani nagy felelősség. Milyen korú fiatalokkal foglalkozol szívesen?
– Hatodikos és hetedikes tanítványaim vannak, kisebbeket viszont nem szeretnék egyelőre tanítani, mert óvodás és kisiskolás korban az ember lelke még rendkívül sérülékeny. Elég egy jelentéktelen szó, vagy félmondat, máris törést okozhat az énképben. Nekem anno például sokáig az jelentett traumát, hogy megkaptam, aki kíváncsi hamar megöregszik, én viszont kíváncsi természet vagyok. Az ilyen típusú felelősséget nem szeretném vállalni másokkal szemben. A lépéseket amúgy minden jó pedagógus meg tudja tanítani a gyerekeknek és ehhez még FIDE mesternek sem kell lenni.
Belefér egy kis szabadidő is az életedbe?
– A tanulás és a sakk sok időmet elveszi, de természetesen vannak más hobbijaim is. Szeretek pingpongozni, amire elsősorban az iskolában van lehetőségem. Időnként eljárunk az ismerőseimmel focizni, ezenkívül szívesen futok még ilyenkor télen is. Amíg magántanuló voltam lényegében semmit nem csináltam a sakkon kívül, a gimnázium óta kezdtem el a fizikai sportolással komolyabban foglalkozni.
Magántanulóként miért döntöttél úgy, hogy ismét „hétköznapi diák” leszel?
– Ez egy nehéz döntés volt, hogy visszamenjek az iskolába, először szokatlannak is éreztem, de igazából nagyon szerettem volna már korombeliekkel együtt tölteni az időt, egy olyan közösségben, ahol a tanulás mellett programok is várnak. Másrészt, ha az ember a gimnáziumot követően akar valamit kezdeni a tanulmányaival és én akarok, akkor a magántanulói lét már nem igazán megfelelő.
Ebben lehet valami. Sakkozóként nagyon céltudatosan építed fel magadat. Mik a terveid a továbbtanulás tekintetében?
– Leginkább matek-fizika tanár szeretnék lenni, de nem ez az egyetlen terv. Gondoltam arra is, hogy csak simán matematikus leszek, mert a matekot jobban szeretem, mint a fizikát, valahogy közelebb áll hozzám, időnként önszorgalomból is szoktam foglalkozni egyes ágaival. Másrészt pedagógusként szeretnék sakkot is oktatni fiataloknak.
Leave a Reply