Az Ajka Kristály marad

Bontják a kiszolgált épületeket. Törik a múlt... (Fotó: Györkös)

Elkezdődött néhány üveggyári épület bontása, aminek okán újra fellángolt az érdeklődés az 1878-ban alapított gyár sorsát illetően. Természetesen elindultak az ilyenkor szokásos találgatások is, aminek bő tere akadt a közösségi médiában. Ettől függetlenül lapunkat is érdekelték a legújabb fejlemények, különösen az, hogy milyen hatással van a világjárvány az amúgy is összehúzódóban lévő gyár helyzetére.

A tizenkilencedik század végén, a sűrű bakonyi erdőkre alapozva épített gyárnak voltak már nehéz időszakai az elmúlt évszázadokban. A rendszerváltásig állami tulajdonként üzemelt, majd működtetése egy tőkeerős cégcsoport (akkor Fotex) kezébe került. A Világkereskedelmi központ ikertornyai ellen intézett támadások után szinte megszűntek megrendelései, de akkor is sikerült talpra állnia. Bár ezt követően működési költségeikre az energiaárak 10-30 százalékos emelkedése negatívan hatott és piaci lehetőségeik is fokozatosan szűkültek, mindig sikerült alkalmazkodniuk a külső körülményekhez.

Tavaly év végi jelentésükben valamivel több mint egymilliárd forintos árbevételről számoltak be, amihez képest csekélynek nevezhető idei, mindössze 200 milliós tervük. Pedig ennek megfogalmazásában még nem is játszhatott szerepet az azóta kitört világjárvány, ami ugyancsak nem múlt el hatástalanul az ajkai üveggyár életében. (Igaz, az „üveggyár” kifejezés már meg is kérdőjelezhető, lévén, hogy az idén már nem működik a huta, aminek korszerűsítésébe tavaly még be is fektettek, de mára már leálltak az üvegolvasztó kemencék.) Ugyancsak kijózanítólag hatott a cég gazdasági vezetői számára, hogy tavaly az év elején még bizakodásra okot adó rendelésállomány a második félévre elolvadt, így a tervekkel is óvatosabban kellett bánni. Így került sor tavaly október végén az olvasztókemencék leállítására is.

Ajka város vezetése, illetve Schwartz Béla polgármester az elmúlt években többször is „interveniált” az Ajka Kristály megmentése érdekében, amikor még kétszáz felett járt a foglalkoztatott munkaerő létszáma. Tárgyalt a tulajdonosokkal és próbált (részben kínai, részben német érdekeltségű) befektetőket szerezni, erőfeszítései azonban nem jártak eredménnyel. Néhány nappal ezelőtt az is kiderült, hogy Fenyvesi Zoltán országgyűlési képviselő is kísérletet tett informálódni az ügyben, azonban ez már eső után köpönyegnek tűnik, lassan nem lesz mit megmenteni.

Az egykor szebb napokat megélt Üveggyár látképe ma. Nem eladó…

A kft. tulajdonosainak jelenlegi elképzelései szerint meglévő partnereik igényeit az idei évtől (beszámolójukban a Rolls-Royce-t és a Christoffle-t említik) hosszú távon külföldről vásárolt nyers termékek és raktáron lévő saját félkész termékeik felhasználásával tervezik kielégíteni. Így kívánják elérni, hogy a tavalyihoz képest kisebb termelési értékkel, de szerény nyereségbe fordul eddig veszteséges gazdálkodásuk.

Maiczen Ákos vezérigazgató néhány nappal ezelőtt arról tájékoztatott bennünket, hogy „lassan, lassan, araszolgat” a kft. A létszámleépítés (110-ről mintegy 20 főre) már megtörtént, de az „ehhez való idomulás” – jelentsen ez bármit is – még egy hosszabb folyamat lesz. A vírushelyzet piaci oldalról gyakorol nyomást rájuk és megrendeléseik mennyiségének visszaesésében mutatkozik meg.

A „hatvanezer dolláros kérdésre” a vezérigazgató határozott nem-mel válaszolt, azaz a cég tulajdonosi körének sem eladási szándéka nincs, sem a bezárást nem tervezik a belátható időben. Ettől függetlenül zajlik a fölöslegessé vált épületek bontása, és ebből következtethetnek sokan arra, hogy bezár a gyár. De nem. Az sem opció, hogy feldarabolnák az ingatlant és úgy adnának túl rajta, egyben marad az egész.

Hosszú távon a jelenlegi létszámmal terveznek, de természetesen sok minden múlik a most még nem ismert külső körülményeken, közöttük is elsősorban a világ gazdaságának „újraindulási” ütemén.

-lékó-

Comments

comments

Be the first to comment

Leave a Reply