Városunk méltán lehet büszke azokra a helytörténészekre, kutatókra, írókra, akiknek a munkája során gyarapodik a város szellemi öröksége és hírünket viszik a világba.
Legutóbb a MTA BTK Történettudományi Intézet, a Veszprémi Főegyházmegyei Levéltár és a Magyar Nemzeti Levéltár Veszprém Megyei Levéltára közös könyvbemutatóján idén ősszel Budapesten, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen hallhattak Ajkáról a Kubinyi András Történész Műhely eseményén. Itt mutatták be a „Rendületlenül a romok között” A veszprémi egyházmegye 1945 és 1972 között című tanulmánykötet, amelynek egyik dolgozatát Horváth László írta Az ajkai plébániák története 1945 és 1957 között címmel. A könyvet M. Kiss Sándor történész, professor emeritus méltatta.
Az író számára kissé idegen terepen mutatta meg alapos kutakodó arcát. Ez idáig az építészettel foglalkozó szakembert a keresztény hite és az ismeretlen utáni tudásvágya irányította erre a területre, amelyet alaposan körüljárt. Egyháztörténetünk egyik legellentmondásosabb, legnehezebb korszakát tárta az olvasó elé három részben. Elsőként Ajka és a környező települések fejlődését, iparosítását mutatta be 1865 és 1959 között. Majd a nyolc plébánia történetét a historia domusok, a hitéleti jelentések (lélekszám, születések, keresztelések, halálozás, betegellátás, szentáldozáshoz járulás, házasságkötések, hitoktatás) tanulmányozása és a helytörténészek lényeges információi alapján írta le. Befejezésül ezen adatok ismeretében a vallásosságot befolyásoló tényezőkre tért ki. Így a hatalom, az iparosítás és az urbanizáció hatását vizsgálta. A következtetések nagy részét számszaki adatokra támaszkodva hozta meg. Még a hétköznapi ember számára szokatlan trendfüggvényt is használta a tendenciák bemutatásához.
Bizony, a vizsgált időszakra nehezedő hatalmi támadások megkeserítették a hívő emberek mindennapjait, de túlélte az egyház ezeket a támadásokat. – Ha visszaszorítva, meggyengítve is, de működött és teljesítette küldetését – ezekkel a gondolatokkal fejezte be tanulmányát Horváth László. Alapos munkája a város helytörténetének, egyháztörténetének szerves részévé vált.
Cs.Bosits Évi
Leave a Reply