Az ember, akit úgy lehet szeretni, ahogy van

A művész és a képviselő (Fotó: Györkös)

Meggyőződésem, hogy a környezet erősen befolyásolja az ember viselkedését. És hogy ez miért jutott eszembe éppen egy kiállítás kapcsán? A válasz nagyon egyszerű: ilyen vidám megnyitón még sosem voltam. Annyira szórakoztató és humoros volt a bevezető, hogy egyik vendég sem fogta vissza magát és nagyokat nevetett Baranyai Ferenc grafikái, festményei között február 15-én a White Dogban.

A grafikus nagyon örült annak, hogy sokan kíváncsiak a képeire, amelyek az érzéseit, az egyéniségét és az egész életét tükrözik. Kezdőként sokat tanult Kováts Bélától, Emerencia nénitől (Kovátsné Nagy Emerenciától), de hálás Csabai Tibor, Kapolcsi Kovács Csaba és Horváth Réka barátságának, támogatásának is. Vallja, ha nincsenek barátok: „Nincs miről beszélni” – erre világít rá egyik művében is, amelyen két üres szék fordul szembe egymással. A barátság kötelez, éppúgy, mint az adósság – jegyezte meg humorosan.

Gerencsér Hilda képviselő mutatta be a „titkok tudóját és rejtélyek hordozóját”, aki egyetértően bólogatott, miközben figyelmesen mosolyogva hallgatta Hilda szavait. A látogatók megtudhatták, hogy több évtized alatt készített művekből láthatnak válogatást. Az alkotó pályafutása során többféle technikával ismerkedve dolgozott, próbálkozott különféle színekkel, formákkal, kifejezésmódokkal. A folytonos újrakezdés, próbálkozás gyötrelmei és örömei ott vannak a képeken, nyugodtan regényt is írhatna sorsáról. Folyton úton van. Keresi és meg is találja azokat az emberi közösségeket, amelyekre szüksége van, ahol feltöltődhet, nyitott személyiségével kapcsolatokat építhet. Napjainkban is hatalmas csatangolások, beszélgetések, pályatársakkal töltött órák töltik ki ideje egy részét. Emellett a gyerekekre is fordít energiát, már szervezett szakkört Csingerben, a kis műhelyt felnőtt érdeklődők is látogatták. Teljesen egyéni, ahogy bánik az ecsettel, a tollal. Felhívta a figyelmet a 2016-ban készült ex librisére, amelyet Vasné dr. Tóth Kornélia felkérésére készített. A rézkarc Kosztolányi Dezső: Októberi táj című verséhez illusztráció. Baranyai Ferenc olyan képi világot teremtett, ami visszaadja a költő érzésvilágát, amelyben az elválás mellett megjelenik az összefonódás is.

Időközben előkerült egy öt éve nem látott piros keretes napszemüveg és a hozzá fűződő anekdota több verzióban, amely mellett eltörpült volna bármelyik dumaszínházi előadás. Őszinte és közvetlen stílusban, színészi vénával bőven megáldva mesélt az alkotási folyamatról a grafikus, miközben fény derült a csöppet sem unalmas életére és nem mindennapi egyéniségére.

 

Körmendi Gitta kortárs költő verset írt egyik munkájáról Útravaló címmel:

Járd végig örömmel, vidáman az utad,

tiéd az út, tiéd az egész láthatár,

rétek, mezők, hegyek, tágas rónaságok;

bármerre is lépdelsz, a szépség arra jár.

Tükrözze a szemed tavak csillogását,

őrizze mosolyod nyári Napnak fényét,

lüktesse a véred szívek dobbanását,

éji csillagoknak hangtalan zenéjét.

Vezessen a lépted messzire, magasra,

mutasson iránya félelmeken túlra,

hogy örömtelt szívvel ismerd fel a csodát,

nem létezik öröm, mi ne rajtad múlna.

This slideshow requires JavaScript.

Comments

comments

Be the first to comment

Leave a Reply