Katona Imre napjainak nagy részét a fotózás és az ahhoz kapcsolódó utómunkák töltik ki. A fiatalember 2004-ben vásárolta első digitális fényképezőgépét. Ma már nem csupán a gépet, hanem a számítógépes fotós programokat is magabiztosan kezeli.
Imre Padragkúton, a Molnár Gábor Műhely Alapítványnál dolgozik, reggel nyolc órától délig. A délutánjai és a hétvége szabad, így jut ideje a hobbyjára, ami számára örömforrás és az önkifejezés eszköze is. Vallja, hogy kép a fejben születik meg, azt örökítjük meg, amit nem szeretnénk elfelejteni. Mindegy, mit örökítünk meg, lényeg az, hogy fejezzük ki önmagunkat. Ne irányzatokat kövessünk, tegyük azt, amihez kedvünk van. Imre regisztrált a közösségi oldalon, képeket is tölt fel, de a sikert nem abban méri, hogy mit hányan lájkolnak. Mint megfogalmazta, akinek tetszik, fejezze ki, ha úgy akarja, de ő nem kér meg senkit arra, hogy nyomjon egy lájkot vagy ossza meg. Akkor ugyanis épp a lényeg veszne el, az őszinte érdeklődés.
Katona Imre bármit megtesz egy jó képért, ha kell, hajnalban felül a Budapestre tartó vonatra, járja a várost, szép épületek, jó témák után kutatva. Nagy élmény volt számára, hogy sikerült bejutnia a Parlamentbe is. Alaposan körülnézett, észrevett olyan apró részleteket is, amelyek mellett egy átlagos látogató tekintete elsiklik. Persze nem kell elmenni olyan messzire, itthon is lehet szépet és különlegeset találni.
Ajkán a Móra Ferenc utca szép épületei állnak a legközelebb hozzá. Sokat gyalogol, mert úgy jobban észreveszi azt, amit érdemes megörökítenie. Az Ajkai Fotóklubbal is számos helyre eljutott, a legemlékezetesebb volt Fertőd és Erdély. Barátai is támogatják őt. Németh Krisztián és Mónika segítségével megfordult a Duna-Tisza közén és a Kis-Balatonon. Sokat köszönhet Györkös Józseféknek, Keresztes Tibornak és Jáger Pálnak is.
A környéket kerékpárral járja, ha kell, a magasba is felmászik. Ajkán a tízemeletes házak tetejéről csodálatos látvány tárul elé, de fotózott már csónakból is a Balaton közepén. Repülőről még nem készített képet, mint mondta, valószinű, félne is a magasban.
Már várja az őszt, szeptember és október az a hónap, amikor egy fotós számára a leglátványosabb a vidék. Ezer színben pompázó erdők, virágok, növények, felhők. Imre ugyanis növényeket, a természetet is megörökíti. Az állatok fotózásához, mint mondta, nincs kapacitása. Őt a keresés, a mozgás jobban leköti.
Kulturális rendezvényeken is megfordul. Leteszi az állványt egy olyan helyre, ahonnan mindent lát. Egyik kedvelt rendezvénye a Bahar hastáncosok színes, látványos gálája. Azt is megörökítette, amikor a táncos hölgyek mécsesekkel a kezükben táncoltak. A képen színes csíkok láthatók. Ember egy sem. A háttér csupa fekete. Imrétől megtudtuk, hosszú záridőt állít be a gépen, így látszik úgy a fotón, hogy a sötét színpadon színes csíkok és körök rajzolódnak ki.
A fotózás ma már nem csupán a jó témaválasztásról és a gép megfelelő használatáról szól, hanem a számítógépes programok ismeretére is szükség van. Imre kedveli az úgynevezett sztereo képeket, amelyek úgy készülnek, hogy a fotós megcsinál egyet, majd elfordítja a gépet a megfelelő irányba és még egyet fényképez. A számítógépes programmal egymásra teszi úgy, hogy először a vörös, majd a kék csatornát aktiválja. Az utómunka ugyanolyan fontos, mint a fotózás. Ha minden sikerül, az eredmény tökéletes lesz.
T.A.
Leave a Reply