Vártunk, vártunk vártunk … és végre eljött ez a nap! Diáktársaimmal és tanáraimmal, akiket inkább mondanék az én kis családomnak, nagy utazást tettünk egy még fel nem fedezett helyre, a Weigelsdorfban található üvegmúzeumba, mely a Kuchlerhaus nevet viseli.
Eleinte nem hangzott túl izgalmasan ez a látogatás, de amint leszálltunk a buszról és megtettük az első lépéseket, egy hatalmas mozaikpalotával találtuk szembe magunkat. Amint egyre beljebb merészkedtünk, váratlanabb és egyre gyönyörűbb meglepetések értek bennünket. Nagyon szép karácsonyi díszeket láttunk az első teremben, majd a gyönyörködés után várt ránk a múzeumi látogatás, ahol az üvegkészítés rejtelmeibe is bepillantást nyerhettünk és saját kezűleg készíthettünk hűtőmágnest üvegmozaik darabkákból.
Peter Kuchler az üvegművész család egyik tagja vezetett körbe minket, aki annak ellenére, hogy német anyanyelvű, igyekezett magyarul is beszélni, így könnyen megértettük egymást. Néha én is becsatlakoztam a német tanárnőm mellé és próbálkoztam németül kifejezni magam. Azt tapasztaltam, hogy ez nagyon sokszor zökkenőmentesen ment. Szuper érzés volt, hogy boldogultam. Rendkívül kedvesek és aranyosak voltak velünk az ottani tulajdonosok és dolgozók. Még azt is megengedték, hogy egy kicsit megtornáztassam az ujjaimat a zongorán, amire ott bukkantam rá.
A múzeumi látogatás után pedig Bécsbe vezetett az utunk. Először a híres palotát és parkját csodálhattuk meg Schönbrunnban, majd a Rathausplatzon lévő nagy karácsonyi vásárt látogattuk meg. Annak ellenére, hogy nagyon sok látogató és kíváncsiskodó volt, újra elmennék és körülnéznék a sok érdekesség és finomság között. A tér árusokkal és óriási fényes díszekkel volt tele, amin az emberi tekintet percekig is el tudott volna időzni.
Bátran ajánlok mindenkinek egy ilyen utazást, mert aki egyszer ellátogat ezekre a helyekre, csak ámulni fog azok szépségétől.
Cséri Viktória
12.c osztályos tanuló
Leave a Reply