Régi barátként köszöntötték egymást a várpalotai Rákóczi Telepi Baráti Kör és a Csingervölgyért Egyesület tagjai. A két bányász hagyományőrző egyesület két éve lépett kapcsolatba egymással. Az ajkai Civil Szervezetek Szövetsége meghívta a civil fesztiválra a várpalotai közösséget is. A rendezvényen találkozott Einreinhof Attila, a Rakóczi telepiek és Gerencsér Hilda, a csingeriek elnöke. A tevékenységi körük és a céljaik közösek, így elhatározták, hogy megismerik egymás munkáját.
A várpalotaiak tavaly jártak Ajkán és Csingerben, az idén viszont ők voltak a vendéglátók június 17-én. A Rákóczi telepiek egy csoportja a klubhelyiségük előtt várta az autóbuszt. Érkezés után a két csapat tagjai üdvözölték egymást, majd együtt indultak Jásdra, a Poós vízimalomba. Az ipari műemlék bemutató jelleggel működik, mint az idegenvezető elmondta, gabonát őrölni már nem lehetne benne.
A kirándulók a tartalmas előadásból megtudhatták, hogy mekkora érték volt a malomjog, a molnárok a termény egy részének fejében őröltek, és miért volt fontos, hogy mindig legyen elegendő víz a berendezés működtetéséhez. A malmot a tulajdonos saját erőből újította fel. A kirándulók emlékbe festett köveket is vásároltak. Útjuk a tési dombra vezetett, ahol a kilátó tetejéről szerették volna megnézni a környéket, de az erős szél miatt sokan visszafordultak.
Onnan a busz Várpalotára vitte őket, ahol a Trianon múzeumot keresték fel. A kiállítások megtekintése több mint egy órát vett igénybe. A Rákóczi telepen a Szent Borbála szobornál Einreinhof Attila bemutatta az egykori bányászkolóniát, amely 1948-ben épült. Az akkori körülmények között modernnek számított, ugyanis volt benne fürdőszoba, szennyvízcsatornahálózat, a meleg vizet pedig bojler biztosította. Az egyesület tagjai közül sokan ott születtek, többen ma is ott élnek. A közösség összetartó volt, az egykori bányászok ma is így élnek. A bánya ugyan már bezárt, de az összetartás, a másik iránti felelősségvállalás végigkíséri egész életükön az ágazat egykori dolgozóit és azok családtagjait.
A baráti kör tagjai igyekeznek megőrizni az emlékeket. A Szent Borbála téren fából készült emlékművet állítottak fel, amelyen látható a bányászok védőszentje, Szent Borbála alakja, valamint a bányászélet pillanatai. A teret az egyesület tagjai gondozzák, virágosítják. Ez is elődeink megbecsülésének a jele. Az elnök elmondta, hogy a csingeri tanulmányútjuk során hallották a kápolnában minden nap felcsendülő Bányászhimnusz harangjátékot, amit szeretnének a parkban is felállítani.
A civilek a közeli általános iskola épületében tartják a foglalkozásaikat ott, ahol egykor a bányászok gyermekei tanultak. Az elnök az iskola folyosóján bányászati kiállítást rendezett be. A park megtekintése után a közeli iskolához sétált a csapat, ahol már terített asztal várta őket.
Simon Ágnes önkormányzati képviselő, Leszkovszky Tibor, Várpalota egykori polgármestere, és Zergi Orsolya, az egyesület elnökségi tagja köszöntötte a vendégeket. Beszédükben megfogalmazták, hogy a bánya ugyan már bezárt, de az ágazathoz kapcsolódó értékeket őrizni kell, az ugyanis meghatározta mindkét város fejlődését. A közös múlt ápolásában segítik egymást a civilek. Mára a tagok között is barátságok szövődtek.
A gulyást Füsti Ferenc, Schwarczinger László, Keszler Klára és Mester Józsefné készítette és tálalta. Ebéd után Szűcs László harmonikázott, sokan énekeltek is. A délután kötetlen beszélgetéssel, barátkozással folytatódott. Kora este a hazainduló csingerieket harmonikaszóval kísérték a vendéglátók az autóbuszig. Az együtt töltött napról mindenki szép emlékeket őriz.
Leave a Reply