Bányásznak állt, hogy ne vigyék el Németországba

Családi körben (Fotó: Györkös)

Augusztus 1-jén töltötte be a 90. életévét, de máig kertészkedik, összekészíti a csekkeket és megcsinál mindent a ház körül Pauer Kálmán vagy, ahogy a Bartók Béla utca környékén sokan ismerik Kálmán bácsi, akit születésnapja alkalmából családja körében köszöntött a városvezetés.

Az ünnepelt bármikor letagadhatna a korából jó pár évet, fittségét a fiatalok is megirigyelhetik. Nem jelent problémát számára a munka, hiszen ifjú kora óta szívvel-lélekkel látja el a rábízott feladatokat. Elmondása alapján jó karban a család és a természet szeretete mellett a folyamatos ténykedés, tehát a munka tartja.

Kálmán bácsi rendszerető ember, ez pedig meg is látszott a háza táján, ahol katonás rendben sorakoztak a virágok, megmetszve a rózsák. Egyetlen szál gaz se sok, annyit sem láttak a vendégek ott jártukkor. Az idős férfi az ajtóban fogadta a városi küldöttséget. Az alkalom tiszteletére öltönyt vett és kedélyesen invitálta látogatóit a házba. A házba, ahol szinte mindent két kezűleg csinált.

Pauer Kálmánt Schwartz Béla polgármester köszöntötte a város nevében születésnapján

A szépkorú bácsitól megtudtuk, hogy szívesen tölti idejét a szabadban és már gyermekként is kedvelte az állatokat, illetve a természetet. Ám a felesége, Mária talán még többet beszélt uráról, szeretetteljesen elevenítve fel a közös emlékeket, élményeket, életutat, amit az idős férfi csendben, egy-egy fél mosollyal, vagy bólintással erősített meg.

Kálmán bácsit Schwartz Béla polgármester és Péntek Magdolna, az Ajkai Közös Önkormányzati Hivatal Szociális és Igazgatási Irodájának vezetője köszöntötte virágcsokorral és miniszteri oklevéllel a jeles napon, a rokonság jelenlétében, ahol pezsgőből és tortából sem volt hiány a régi történetek felidézése mellett. Az emlékezésnél kulcsszerepe volt a bányász életútnak, egykori jutalmaknak, kitüntetéseknek és a család támogató szerepének is.

Pauer Kálmán 1927-ben Bódén látta meg a napvilágot egy bányász család gyermekeként. Dolgos ifjúként hamar munkába állt, az elemi iskola befejezése után. Az állatokat nagyon szerette, így édesapjától két lovat kapott, amikkel már 16 éves korában fuvarozott, főként a helyi orvost.

Kereken 65 éve élnek boldog házasságban

1944-ben, folytatva a családi hivatást, bányásznak állt, így a korabeli törvényeknek megfelelően felmentést nyert a leventeség és a német frontra történő transzportálás alól. 1945/46-ban elvégezte a vájár iskolát. A Jókai-aknában dolgozott, sok kitüntetést és elismerést gyűjtve az évek során, egészen nyugdíjba vonulásáig, 1980-ig. A harminchat föld alatt töltött év nagy hatással volt Kálmán bácsira és a családja életére is. Az összetartás, az egymásrautaltság, a szolidaritás és az emberiesség sosem hagyja el azokat, akik az említett hivatást végezték, vagy családtagjuk űzte azt valaha. Máig tisztelik és ápolják a bányászhagyományokat.

A szépkorú bácsi elmondta, hogy kemény munkát végeztek az aknában, ugyanis odakerülése előtt néhány évvel nyitották meg csupán a tárnát, így folyamatos feltárások mellett haladtak előre méterről méterre. Akkoriban még nők is dolgoztak lent a bányában kapcsolókezelőként. Jól meg lehetett élni a bányászfizetésből, ami mellé hűségjutalom és szénpénz is járt, így elég volt, hogy csak a családfő dolgozzon. Felesége, Mária háztartásbeliként otthon látta el a feladatokat.

Kálmán bácsi fizetése meghaladta a 3-3500 forintot már a hatvanas években, ám a viszonylagos jóléthez hozzátartozott napi nyolc órában a szívlapát emlegetése – amelyre akár nyolc kilogramm szén is felfért egyszerre – és a zsíros kenyér majszolása is újságpapírból.

Isten éltesse Kálmán bácsit, még sokáig!

Máriát 1951-ben ismerte meg Iszkázon egy lakodalomban. 1952-ben összeházasodtak és azóta is boldogan élnek együtt, az idei évben ünneplik 65. házassági évfordulójukat. A pár öt évvel ezelőtt, a Jézus Szíve Plébániában másodszor is örök hűséget fogadott egymásnak, pontosabban megerősítették fogadalmukat, amelyről egy fénykép és egy emléklap is tanúskodik a szobájuk falán.

A család tíz éven keresztül Bódén a kastélyban kapott szállást, 1962-ben kezdtek el építkezni a Bartók Béla utcában, ahol azóta is élnek. Kálmán bácsinak és Mária néninek két gyermeke született, István és Melinda. Két unokájuk is felnőtt már, így a következő, amit szeretnének megélni, az a dédunokák születése.

Az idős házaspár máig aktív életet él. Kétkezi munkával töltik idejüket. Jó kapcsolatot ápolnak a szomszédokkal és szívesen kertészkednek. Kálmán bácsi lányától, Melindától megtudtuk, hogy édesapja mindig korán kel, elmegy kenyérért a kisboltba, délutánonként sziesztázik egy kicsit, vagy olvas. Felügyeli a pénzügyeket és feladja a csekkeket is, tehát abszolút képben van a napi teendőkkel. Természetesen a család mindennap meglátogatja ennek ellenére Kálmán bácsit és Mária nénit, segítenek nekik a nagybevásárlásoknál, takarításnál. A születésnap délutánján balatoni hajókirándulásra vitték őket kikapcsolódásként.

Comments

comments

Be the first to comment

Leave a Reply