Kendőzetlen szexualitással, letörhetetlen vágyakkal és félreértések sorozatával szembesülhettek a színházkedvelők a Pesti Művész Színház (Fogi-Bulvárszínház) A balek, azaz A hülyéje című előadásán, ahol a nagy nevetések mellett néha az unalom és a döbbenet is beférkőzött a széksorok közé.
Pár üres helytől eltekintve szinte teljesen megtelt a Nagy László Városi Könyvtár és Művelődési Központ színházterme a bohózatra, ahol egy elmegyógyintézet szövevényes útvesztőibe vezetett az egyik szereplő felvezető monológja, megcsillantva az arisztokrata bolondok hétköznapinak egyáltalán nem nevezhető mindennapjait, fókuszban a szexualitással. Mert a gondozottak máson sem agyaltak az este folyamán, mint a kezeléseken, a testi örömökön és a színházasdin, mint kiderült a játék egyfajta terápiának bizonyult számukra, amihez a főorvos és a főnővér is asszisztált a bentlakóknak.
A kép kikristályosodott. Vatelin (Beleznay Endre), aki rajongva szerette a feleségét Lucienne-t (Fogarassy Bernadett), döbbenten tapasztalta, hogy a kívánatos nőt egyik barátja, Pontagnac (Csengeri Attila) már egy hete szerelmesen követi. Közben képbe került Rédillon (Hajnal János) is, aki szintén a hűségesnek tűnő ara kegyeit kereste és csapta a szelet a feleségnek, meg mindenki másnak, akibe belebotlott, számos szeretőt tartva fenn egyidőben. Lucienne azonban mindkét hódolónak világossá tette, hogy ő bizony csak akkor hajlandó megcsalni a férjét, ha megtudja, hogy Vatelin már megtette vele ugyanezt. Potagnac és Rédillon ezt meghallva mindenre hajlandók voltak, csak hogy Lucienne félre nem érthető helyzetben találja párját. Épp kapóra jött nekik, hogy Párizsban tartózkodott Maggie (Cseke Katinka), akivel Vatelinnek egyszer futó kalandja volt Angliában, áramszünetben, egy sötét liftben.
A történet egyszerű nem? Mindenesetre semmi sem az volt, aminek látszott. Vagy pont az és ezért tűnt hihetetlennek a szereplők számára. Közben kiderült, hogy Pontagnac is nős, de azért lehazudta a csillagokat is az égről, csakhogy elrejtse ezt az aprócska szépséghibát, inkább kisebb, mint nagyobb sikerrel.
A nézők szeme láttára egy abszurd világ öltött testet, ahol úri ruhákban és bolyhos mamuszban/ gumi papucsban/ eltérő színű cipőben szervezte társasági életét és hálószobatitkait a flúgos arisztokrácia. Beleznay Endre nagyot alakított, mint általában, Cseke Katinka is élénk színt vitt az előadásba, angolos stílusa külön viccnek bizonyult, hiszen a sztereotípiát megcáfolva egyáltalán nem viselkedett halvérűként, sőt..
Repkedtek a szóviccek, ám néha túlzásba is vitték a szereplők az elsőre poénosnak tűnő, de aztán egyre inkább fárasztó asszociációkat. Folyamatos szexuális „kényszer” jellemezte a dialógusokat, az összképen pedig sokat rontott Pinchard (ifj. Jászai László) és Madamme Pinchard (Sáfár Anikó) közbeékelt nagy jelenete. A veterán katonaorvos és siket felesége a kitörni készülő botrányra érkezett a megcsalás helyszíneként kijelölt hotelszobába, amit egy névcsere kapcsán nekik osztott ki a recepciós. Mellékszereplői voltak csupán a történetnek, de még így is elvitték rossz irányba azt. A férj kommentárjai illettek a helyzethez, fel-fel nevettek a teremben ülők a hallottakon, de a feleség viselkedése és folyamatos visítása nem igazán volt vicces. Sőt inkább megdöbbentette a közönséget. Sáfár Anikó jól játszotta a bolondot, talán túl jól. Az előre hátra hintázás, az artikulálatlan hangok kiadása és a zavaros tekintet jobban illett volna egy pszichodrámába, ám a bohózat részeként ormótlannak hatott.
Így vegyes érzelmekkel telve várta a publikum a végkifejletet az összeesküvések és félreértések hálójában. Természetesen minden szál a helyére került a befejezésre. A produkciót vastapssal jutalmazta a közönség. Az előadás összességében lehetőséget nyújtott az egy estés kikapcsolódásra, bennem mégis ambivalens érzéseket hagyott. A társulat több darabját láttam korábban, amelyeket követően még napokig eszembe jutottak a vicces jelenetek, itt azonban azt éreztem, hogy néha a kevesebb több.
Leave a Reply