Révfi Istvánné Irén nénit nagyon szeretik és tisztelik a rokonai, illetve az ismerősei, ugyanis szobájában ajándékcsomagok és virágok sorakoztak ott jártunkkor. A szépkorú néni menye, Marika a köteléket meg is erősítette, hiszen elmondása szerint bizony neki van a világon a legjobb anyósa, aki a régi, hagyományos értékrend híve, így a családot és az emberi kapcsolatokat sokra értékeli. Környezete ragaszkodását bizonyítja, hogy születésnapja alkalmából 28-an köszöntötték, de ebben a városvezetők jókívánságai még bent sem voltak. Négy torta, számtalan régi emlék és kilencven esztendő került mérlegre a jeles napon.
A kissé megilletődött, de méltóságot sugárzó idős asszonyt a város nevében dr. Horváth József alpolgármester és Péntek Magdolna, az Ajkai Közös Önkormányzati Hivatal Szociális és Igazgatási Irodájának vezetője virággal és miniszteri oklevéllel köszöntötte február 23-án. A néni járókerettel várta vendégeit, látszott, hogy a menés nehézséget jelent számára, ám a konyhában egy kényelmes székre helyet foglalva már nem volt akadálya a visszaemlékezésnek, ott idézte fel az alpolgármesterrel közösen életének legjelentősebb eseményeit.
Marika közben sürgött-forgott a fényképekkel díszített helyiségben, hogy házi süteménnyel, tortával kínálja a köszöntőket, közben néhány szeretetteljes pillantást a mamára is vetett, látszott, hogy jól kijönnek egymással, bár volt is idő összecsiszolódniuk, ugyanis tíz éve élnek egy háztartásban.
A visszatekintőből kiderült, hogy az ünnepelt Iván Irén néven, 1928. február 18-án, Szabadkán látta meg a napvilágot. A vajdasági Szenttamáson töltötte gyerekkorát szüleivel, testvéreivel. Nagyon korán, gyerekfejjel elkerült otthonról és cselédként dolgozott több helyen is. 1945-ben Magyarországra költözött egy katonatiszt családjával, akiknél akkor szolgált. Így jutott el Bakonypölöskére, ahol tovább folytatta cselédként a munkát. Természetesen, ahogy a bakfisoknál lenni szokott, a szerelem sem maradhatott ki az életéből. Az orosz hadifogságból hazatérő Révfi Istvánnal megismerkedett, majd rövid időn belül házasságot is kötöttek.
A pár közös élete nagyon nehezen indult, a sors nem kényeztette el őket, mivel egyiküknek sem volt semmije, sőt a férj szüleit, családját kitelepítették, a földjüket pedig elvették, így a fiataloknak tényleg a nulláról, segítség nélkül kellett talpra állnia. 1949-ben megszületett egyetlen fiúk István Ferenc.
Először gazdálkodással foglalkoztak, majd mindketten az Állami Gazdasághoz mentek dolgozni. Irén nénit közel 23 évig foglalkoztatták ott, mint állatgondozó. Munkájáért kormánykitüntetésben részesült, ami talán nem is meglepő, hiszen az állatokért máig is rajong és vallja, hogy a munka segítette hozzá a hosszú élethez, amit fiatalasszonyként sem vetett meg soha. Szabadidejében szívesen kötögetett és kertészkedett az állatok ellátása mellett.
Férjével 57 évet éltek le együtt, 2006-ban azonban egyedül maradt. Társa elvesztése után még két évig Bakonypölöskén élt Irén néni, majd 2008 decemberében a fiáékhoz költözött Ajkára. Menye, Marika ekkor már nyugdíjas volt és vállalni tudta anyósa gondozását, aki már segítségre szorult a lábában folyamatos jelenlévő fájdalom miatt.
A szépkorú asszony jól kijött és kijön ma is a rokonokkal, a három leány dédunokáját nagyon szereti, de fia egy évvel ezelőtti elvesztését nehezen dolgozza fel.
Leave a Reply