Február 1-jén töltötte be a 90. életévét, de húszat minimum letagadhatna Sümegi Lajosné, Sári néni, akit sokan máig a Timföldgyár egyik legszigorúbb portásaként emlegetnek, pedig az idős asszony egy vidám, csupa szív nagymama, aki kollégáinkat is levette a lábáról a születésnapi köszöntés alatt.
A szépkorú nénitől megtudtuk, hogy a család, a varrás és a horgolás tartja fiatalon. A szobában körbenézve ez látszott is, ugyanis minden szekrényt az unokák fotói díszítettek, alattuk pedig horgolt terítők sorakoztak katonásan.
– Máig nagyon szeretek varrni. Régen sok kosztümöt is készítettem. A szép és minőségi anyagokat Pestről hoztuk a férjemmel. Mikor még a Timföldgyárban dolgoztam olyan is előfordult, hogy kosztümben mentem el munkába, hazafele viszont már csak köpenyben jöttem, mert a munkatársak megvették tőlem a ruhát – emlékezett vissza nevetve a hetvenes évek egyik vidám pillanatára az ünnepelt, aki saját készítésű pogácsával, fasírozottal és tortával várta vendégeit otthonában.
Sári nénit dr. Horváth József alpolgármester és Péntek Magdolna, az Ajkai Közös Önkormányzati Hivatal Szociális és Igazgatási Irodájának vezetője virágcsokorral és a miniszterelnök által küldött oklevéllel köszöntötte a jeles napon, lánya és veje, valamint munkatársaink jelenlétében. A szűk körben tartott ünnepségen az alpolgármester felidézte az idős asszony életútját, ám az emlékezés a végére vidám történetmesélésbe csapott át, néhány dalsorral kiegészítve.
Az idős hölgy Pethő Saroltaként látta meg a napvilágot 1927-ben Kővágóörsön. Édesapja erdész volt, édesanyja háztartásbeli. A család Szigligeten lakott, az elemi iskolát Balatonrendesen végezte el a kislány. A tanulmányai befejezése után Kisörsre szegődött szolgálónak a tanítóhoz, majd Pestre került, ahol összeismerkedett első férjével, Ősi Jánossal. A pár Fonyódra költözött, mert a férj ott kapott kőművesként munkát. Négy gyermekük született: 1945-ben István, 1947-ben János, 1948-ban György, illetve 1950-ben Sarolta. 1962-ben költöztek Ajkára, ugyanis munkalehetőséget kaptak mindketten a Videotonnál.
Sári néni 1970-ben ment át a Timföldgyárba, ahol 1982-ig, egészen nyugdíjazásáig dolgozott portásként. Elmondása alapján nagyon szerette a munkáját, mert nap, mint nap sok emberrel találkozhatott, beszélgethetett. Második férjével, Sümegi Lajossal húsz évig élt együtt, sokat kertészkedtek.
A szépkorú asszony a mai napig rendkívül fitt. Ellátja magát, főz és bevásárol. Egyedül él, de lánya és veje rendszeresen meglátogatja. Gyakran sétálnak, ha jó az idő. Szívesen fejt keresztrejtvényt, de a szomszédokkal is jó a kapcsolata. Az asszonynak kilenc unokája, tizenöt dédunokája és egy ükunokája van, akik szerteszét laknak az országban, illetve külföldön, de ha akad egy kis idejük, egyből keresik telefonon a nagyit vagy elutaznak hozzá. Születésnapja alkalmából nagyszabású ünnepséget szerveznek neki a hétvégére.
Sári néni vallja, hogy a családdal töltött idő fiatalítja, ezért igyekszik minden percet kihasználni, hogy beszélgessen szeretteivel. Szerinte, aki dalolni tud, az sosem öregszik meg igazán, így a régi történetek mellett nótarészletekkel is megjutalmazza alkalomadtán a rokonait.
Leave a Reply