Domonkos Márton vagy, ahogy az utcában ismerik Marci bácsi 1995-ben, már nyugdíjasként költözött Taliándörögdről Padragkútra, egy saját kis lakrészbe lányához, ahol máig is békességben tölti napjait. Nyugalmas időskori éveit egy szerencsétlen balesetnek köszönheti, hiszen ha annak idején nem kellett volna amputálni a lábát, nem biztos, hogy túlélte volna a második világháborút. Az idős férfit 90. születésnapja alkalmából köszöntötte a városvezetés.
A szépkorú bácsihoz dr. Horváth József alpolgármester és Péntek Magdolna, az Ajkai Közös Önkormányzati Hivatal Szociális és Igazgatási Irodájának vezetője érkezett február 23-án, hogy virággal és miniszteri oklevéllel köszöntsék a jeles napon lánya jelenlétében. Az alpolgármester felidézte Marci bácsi életének legjelentősebb pillanatait, miközben az én tekintetem először egy bányászkorsón, majd a kisrádión pihent meg. Mint kiderült utóbbinak is megvan a jelentősége, ahogy a bácsi előtt álló járókeretnek is.
Az ünnepelt 1928. február 17-én, Szőcön látta meg a napvilágot, Domonkos József és Inhof Mária negyedik gyermekeként, ám mégsem ő volt a család legifjabb tagja. Még négy testvére született, tehát nyolcan törték rosszalkodáson a fejüket gyermekként. (Három testvére él még).
Kisfiúként a hat elemit a településen végezte el. Elmondása szerint 13 éves korában, azaz 1941-ben súlyos baleset érte munka közben Halimbán. Emberi mulasztás miatt beleesett egy cséplőgépbe, amelyről hiányzott néhány biztonsági alkatrész. Ennek következtében elvesztette a bal lábát térd alatt. Ám talán ez volt a szerencséje, hiszen állapota miatt nem vitték el leventének a háborúba. Művégtagot egy évvel később kapott.
Marci bácsi azt is felidézte, hogy sokáig úgy tudta, 16-án született, hiszen akkoriban „bemondás” alapján írták még be az adatokat, később derült ki egy előkerült bejegyzés alapján, hogy valójában február 17-én ünnepli a születésnapját.
1953 májusában nősült meg Taliándörögdön, 1955-1958-ig Tapolcán elvégezte az ipari asztalos szakmát. Asztalosműhelyben dolgozott, majd gépkezelőként foglalkoztatták a padragi szénbányában. Onnan is ment nyugdíjba 1988-ban, szerinte jó kollégái voltak, így a konfliktusok elkerülték.
Szabadidejében gyakran rendezgette a kertet és a gyümölcsöst a ház mögött, pálinkát is főzött, ám mára már szüksége van a járókeretre, így kevesebbszer mozdul ki lakrészéből, gyakran hallgatja helyette a rádiót. 2000-ben megözvegyült, ami megviselte. Öt unoka és négy dédunoka büszke papája.
Leave a Reply