Csigolyáját eltörték, de gerince egyenes maradt

A Magyar Vidék Országos 56-os Szervezet megemlékezést szervezett az ötven esztendővel ezelőtt, 1967. február 17-én a veszprémi várbörtönben mártírhalált halt Hamusics János padragi bányász robbantómester, az utolsó politikai okokból kivégzett ´56-os emléke előtti tiszteletadásra.

Csigolyáját eltörték, de gerince egyenes maradt, mondta a mártírról imájában Nagy Károly atya

A kivégzés helyszínén, a volt várbörtönben, amely jelenleg a Veszprémi Törvényszék épülete, Pintér Kornél, a Magyar Vidék Országos 56-os Szervezet országos elnöke köszöntötte a megjelenteket, köztük Hamusics János özvegyét és fiát. A mártír lelki üdvéért Nagy Károly címzetes apát, székesegyházi kanonok, a veszprémi Szent Mihály Bazilika Főszékesegyház plébánosa mondott rendhagyó imát. Ebben a néhai Hamusics János nevében fohászkodott az Úrhoz, de nem kegyelméért könyörgött, hanem igazságában reménykedett.

– Csigolyámat megroppantották, de gerincem egyenes maradt – mondta az elítélt nevében a plébános.

Ezután prof. dr. Kahler Frigyes jogtörténész, egyetemi docens, a Veszprém Megyei Bíróság Büntető Kollégiumának nyugalmazott vezetője mondott emlékbeszédet. Ebben kifejtette, hogy Hamusics János nem volt terrorista, hanem hazája függetlenségéért akart harcot indítani egy alkalmatlan korban.

– Ma már nincs olyan hozzáértő történész, jogász, aki ne látná Napnál világosabban, hogy ez nem ítélet volt, ez politikai gyilkosság volt – jelentette ki a nagy tekintélyű jogtörténész.

A kivégzésről az események egyik résztvevője, dr. Horváth György számolt be, aki1967-ben bírósági fogalmazó volt és a kivégzés jegyzőkönyvének vezetője. A ma már nyugalmazott bíró fél évszázad múltán is könnyeivel küszködve beszélt a történtekről, miközben próbálta minél tárgyszerűbben, részletesebben felidézni az eseményeket.

– Hamusics János, aki 31 éves fiatal bányász, egy fekete, zömök, jó megjelenésű férfi volt, nagyon elegánsan, délcegen jött fel a bitóra, mert nem akart megalázott emberként meghalni. Így is viselkedett végig – mondta a szemtanú. Részletesen ismertette az 1967. február 17-ének hajnalán a veszprémi várbörtön udvarán történteket. Az utolsó pillanatokat így idézte fel: – Amikor azt mondta a bíró, hogy a hóhér hajtsa végre az ítéletet, akkor ketten megfogták és felrakták erre az emelvényre, ő pedig azt mondta: Viszontlátásra, Uraim! Ez bennem ezért maradt meg nagyon, mert abban az időben nagyon erősen nem voltak „urak”…

Végezetül azt is elmondta, hogy a kivégzés után a parancsnoki irodában a börtönparancsnok-helyettes felolvasott egy nagyon szép hangú levelet, amit a fiához írt az elítélt. Többek közt ez állt benne: „Fiam, kerüld a fegyvert, a lőszert meg a robbanószert, meg az erőszakot!” A fiú azonban ezt a levelet soha nem kaphatta meg, mert felolvasása után a börtönparancsnok-helyettes azonnal el is égette.

A megemlékezés végén a résztvevők egy-egy szál virággal, mécsesek meggyújtásával rótták le kegyeletüket.

Comments

comments

Be the first to comment

Leave a Reply