Csodák igenis léteznek

Fotó: Györkös

Milyen jó nekünk, hogy van egy Csík Zenekarunk! A dalaik valahonnan a mélyből jönnek, őseink érzéseit közvetítve, hogy a magasságokig emeljenek fel minket. Talán a kollektív tudattalan – ami mindannyiunkban ott szunnyad legbelül – tör ilyenkor a felszínre és megmutatkozik rejtett identitásunk. A muzsika hallatán furcsa bizsergést érzünk a testünkben és mozgásra kényszerülnek végtagjaink. Feleslegessé válik a szék alattunk, nehezünkre esik ülve maradni, azt szeretnénk, ha óriási táncparketté változna a színházterem, ahol eggyé tudna válni minden ember. Ekkor összeér a lelkünk, a szívünk pedig egészen megtelik szeretettel. Annyira, hogy szinte fáj, mégis boldoggá tesz bennünket. Közben az idő is megáll. Együtt repülünk át egy másik dimenzióba, olyan energiák közé, amit csakis az igazi zene képes megteremteni. Egyetlen drog sem juttat el minket abba az euforikus állapotba, abba a lebegésbe, ahol a testünkből kilépve végre találkozhatunk valódi önmagunkkal. A zene megrészegít, mint egy jó szerető és mi felszabadultan szárnyalhatunk otthonunk, a mennyország felé.

Ezek az érzések és gondolatok kerítettek hatalmukba a Kossuth-díjas zenekar karácsonyi koncertjén, amelynél szebb ajándékot nem is kaphattunk volna a szeretet ünnepének alkalmából. „Örvendezzünk”, mert a vmk, azaz városunk kulturális központja, lehetőséget teremtett számunkra, hogy kétszer is részesévé válhattunk az igényes előadásnak. A zenekar – nagyon találóan – így jellemzi három évtizedes munkásságát: „a jelenkor művészetévé, élő városi folklórrá varázsoljuk csodás örökségünket, a magyar népzenét.”

A karácsonyi hangulatot megalapozta a „Hóban, fényben” című dal, amely Gryllus Dániel és Lackfi János szerzeménye. Majd bemutatták sokszínű zenei palettájukat, többek között Presser Gábor: „Te majd kézen fogsz és hazavezetsz” klasszikusának gyönyörű feldolgozását. Az autentikus népzenén, valamint a kortárs magyar könnyűzenén kívül egy igazi ínyencséggel is megleptek bennünket, mégpedig a legendás liverpooli gombafejűek egyik számának vadonatúj és különleges átdolgozásával.

A sokadik szűnni nem akaró tapsviharnak szerényen és udvariasan elköszönve vetettek véget a kecskeméti zenekar tagjai: Barcza Zsolt (cimbalom, harmonika), Csík János (hegedű, ének), Makó Péter (szaxofon, tárogató, klarinét), Kunos Tamás (brácsa), Majorosi Marianna (ének), Bartók József (bőgő) és Szabó Attila (hegedű).

This slideshow requires JavaScript.

 

Comments

comments

Be the first to comment

Leave a Reply