A mi magaságyásunk kényszerűségből született, de ha régebben tudtuk volna, hogy ennyi örömöt szerez, akkor már évekkel ezelőtt is próbálkoztunk volna a kialakításával.
Nem az elterjedt és ajánlott ágyáskészítési módot választottuk, amelynél a keretet (lehet tégla, fa és műanyag) a talajra helyezik és feltöltik termőfölddel. A miénk fából készült és az alját deszkával lezártuk, majd kartonpapírral béleltük.
A zöldségfélék termesztésének ezt a módját azért választottuk, mert a veteményes kertünkben elszaporodtak a lótetűk (Gryllotalpidae), amelyek nagy pusztításokat végeztek a kikelt növényeinkben és a palántáinkban. Különféle csapdák és szerek alkalmazásával nem értük el a kellő eredményt a kiirtására, ezért olyan módszerhez kellett folyamodnunk, amelyben garantáltan lótetűmentes a termőtalajunk.
Próbaként nem nagy területen, és nem is az ajánlott 60-80 centis magasságon kísérleteztünk, hanem a talajtól negyven centire emeltük meg a művelési szintet. Alulra zöld hulladékot, kerti földet, száraz vékony gallyakat, saját – évek óta érlelt – komposztot raktunk rétegelve. A kertből kiásott földet és komposztot megrostáltuk, nehogy belapátoljuk a lótetűt a ládába.
Salátát palántáztunk az ágyásba, retket és spenótot vetettünk, de a tavalyról maradt, már haszontalan apró hagymáinkat is eldugaszoltuk. Egy hét sem kellett minden növényünk megmutatta magát. Szinte napról napra láttuk a növekedésüket.
Úgy tűnik, hogy beválik ez a módszer nemcsak a lótetű mentesítés miatt. Jövőre nagyobb területen fogjuk alkalmazni, hiszen számos előnye van a hagyományos kertműveléssel szemben. Nem kell görnyedni a föld lazításakor, a kapáláskor és a gyomláláskor. Az említettek okán az utánvetés is egyszerűbb lesz. Nyugodt szívvel ajánljuk mindenkinek, hogy tegyen egy próbát. Az internet is segít a megvalósításban. A számos ötlet közül mindenki kiválaszthatja a számára legideálisabb termesztési módot és a helyszínt, amely akár a parkosított udvar, vagy a terasz is lehet.
Leave a Reply