A „genezis” még a gmk-s időkre nyúlik vissza, amikor az igazán szorgalmas embereknek lehetőségük kínálkozott arra, hogy munka után még pénzt is keressenek. A MAL-nál sem volt ez másként. Ez már az „igazi” kapitalizmus előszele volt, ami el is jött, csak ki kellett várni. Ma a Targonca Trade Kft. száz százalékban családi vállalkozás, így „multi” nem akar lenni. Erről ifj. Molnár István ügyvezető biztosított, amikor a jelenlegi állapotokról kérdeztem.
Ha kicsit fellengzősek akarnánk lenni, mondhatnánk, hogy a cég a múlt század végén kezdte bontogatni szárnyait. Akkor még három tulajdonos osztozott az alaptőkéjén, a „papa” Molnár István mellett Marton László és Ódor György volt 1/3-1/3 arányban üzletrész tulajdonos. Később „tisztult a kép”, a teljes portfólió a Molnár család tulajdonába került. Kezdetben a csapat a MAL gépeit szervizelte, de később már a cégen kívülről is érkeztek megkeresések a beteg targoncák „gyógyikálásra”.
Gyűlt a szakmai tapasztalat és a szándék az önállósodásra. A cég létszáma megnégyszereződött (hétről huszonnyolc főre duzzadt) és az ezredfordulón már értékesítettek, majd importálni is kezdtek targoncákat. Ehhez megfelelően alakult ügyfélkörük is. Akkoriban a használt (és felújított) japán targoncáknak volt piaca. Persze az igények változtak és a Targonca Trade a jelek szerint megfelelt az új kihívásoknak is. Rájöttek, hogy stílust kell váltani, így lettek a világ hetedik legnagyobb targonca gyártójának a kínai Heli-nek a kizárólagos forgalmazói Magyarországon.
Az évi kettőszáz új eladott targonca arra utal, hogy sikerült megtalálniuk a jövőbe mutató piaci szegmenst. Természetesen több lábon állnak, jelenleg több, mint 300 partnerük van, mintegy 1500 targoncát szervizelnek, ehhez tizenöt szervizautóval járják az országot. Budapesten és Szegeden is van telephelyük, de Ajkához soha nem lesznek „hűtlenek”, hiszen a Molnárok (a Molnár Istvánok!) generációk óta ezen a vidéken élnek.
Ifj. Molnár Istvánt arról is kérdeztem, hogy nehéz-e szakképzett munkaerőhöz jutni, ha a helyzet úgy kívánja.
Válasza nem lepett meg: – egyre nehezebb a helyzet, hiszen fogy a jól képzett munkaerő, ez pedig tipikusan az a szakterület, ahol évek hosszú munkájára van szükség a megfelelő tapasztalat megszerzéséhez.
Tekintetem a tárgyaló falára tévedt, ahol „gyanúsan” drága diplomák sorakoznak. Ifj. Molnár István megerősítette sejtésemet:
– Valóban egy-egy ilyen tanúsítvány megszerzése akár több millió forintba is kerülhet – ha a cég a HM-mel akar üzletelni, kerül is – de a megújításuk sem olcsó. Szerencsére az utóbbi években – a minősítéseknek köszönhetően is – sokat tisztult a kép, ma már cégüknek jelentős részesedése van az anyagmozgató gépek piacán.
A Targonca Trade a jó szerviz- és kereskedelmi vezetőinek is sokat köszönhet, mindenek előtt az alapító Molnár Istvánnak, aki korát meghazudtolva építi a cég kereskedelmi hálóját. Mikor beszélgetünk fiával, éppen kiküldetésben van, Szlovákiában tárgyal partnereivel. A magyar határ mellett (Révkomáromban, Dunaszerdahelyen és másutt) még nyelvi korlátok sem akadályozzák az üzletszerzést.
A cég komparatív előnyei meglátásom szerint a többgenerációs felépítésnek is köszönhetők. Az idősebbek tapasztalatukat adják át, a fiatalabbak pedig az „új idők” módszereit alkalmazzák, például ha kell, csapatépítő tréninget tartanak, de nem játszanak „multit”, vigyáznak a családias légkör megőrzésére. Erről a Molnár István feleségével, Szeidl Líviával folytatott rövid beszélgetésünk is meggyőz.
Ő amolyan tanácsadó a cégnél, a könyvelés a kisujjában van, így könnyen ad tanácsokat a cég „igazi” főkönyvelőjének. A jelek szerint a hölgyeket inkább rabul ejti a számok világa, hiszen István húga, Molnár Lívia is a céget erősíti. Ő a pénzügyi részét felügyeli a cégnek.
Ha nem közhely, ideírom: családias légkör uralkodik a Targonca Tradenél, amelynek ma is mindössze félszáz munkatársa van. Az ajkai ipari parkban a béke egyik szigetének tűnik, ami növekvő félben van. Legalább is fejlesztési terveik erre utalnak.
Lékó Sándor
Leave a Reply