Élethelyzetek, amikor hibázunk a gyermeknevelésben címmel tartott előadást Deákné B. Katalin a Székhely óvoda Csodabogár tehetségpontjának szervezésében május 26-án.
Az előadó a Vörösmarty iskola aulájában teltház előtt beszélt a dackorszaktól a kamaszkorig tartó időszakban elkövetett tipikus szülői hibákról, és a helyes reakciókról is. A hallgatóság soraiban főleg pedagógusok ültek, de szülők is képviseltették magukat.
Deákné B. Katalint könyvein keresztül ismerhette már a közönség. Az „Anya, taníts engem!” című játékgyűjteményén generációk nőttek fel. A kötet több mint húsz éve van a piacon, sikerét az egyszerűségének köszönheti. A szerző alapvégzettségét tekintve biológia-földrajz szakos tanár. Az évek során könyvek és munkafüzetek széles repertoárját készítette el. Nyolc évvel ezelőtt alkotta meg a tudatos szülő programot, ami az ösztönös szülőséggel ellentétben arra helyezi a hangsúlyt, hogy a gyermeknevelést igenis tanulni kell. Deákné B. Katalin szerint az ösztönös szülői viselkedés ahhoz hasonlít, mint amikor valaki ösztönből szakértő akar lenni. A tudatos szülő program útmutatás a szülők számára, akik a mai, gyorsan változó világban sokszor érzik tanácstalannak magukat. A tudatos szülőség tulajdonképpen életforma, aminek a kulcsa az, hogy a szülő állandóan fejben tartja, hogy a gyermeket minden helyzetben fejleszteni lehet, és kell is. Ugyanakkor sok szülő számára az sem egyértelmű, hogy mit jelent valójában a gyermeknevelés.
– Olyan embert kell nevelni a gyermekből, akinek felnőttként nem koppintanak folyton a fejére, mert valamit rosszul csinál – fogalmazott az előadó. – Az első három, illetve hat év az az időszak a gyermek életében, amikor kialakulnak azok a viselkedésformák, amelyek a későbbiekben is dominálnak majd. A szülőket ebben az életkorban, a gyermek első hat éve alatt kell segíteni a gyermeknevelésben.
Deákné B. Katalin konkrét példákat sorolt a kerülendő nevelései hibákról, és beszélt az apró lépésekről, amelyekkel kialakítható a gyermek helyes viselkedése. Mint mondta, alapvető dolog, hogy nem szabad megbélyegezni a gyermeket a pillanatnyi állapotáért. Felsorolt továbbá olyan szülői magatartásformákat, amelyek egészen biztosan rossz irányba viszik el a gyermek személyiségfejlődését. Ilyen a „rossz vonaton ülő szülő”, aki nem tudja betájolni, hogy a gyermeke éppen melyik életkorban van, és emiatt nem kezeli megfelelően az adott helyzetet. Például hosszan magyaráz a másfél évesnek az élelmiszerboltban arról, hogy miért ne vegye le a polcról az árut, vagy az óvodáskorú füllentése miatt kétségbeesik, mert azt gondolja, hogy a gyermeke notórius hazudozó – pedig ebben az életkorban teljesen természetes az élénk fantáziavilág.
A „helikopterszülő” kifejezés a túlságosan óvó szülői magatartásra utal, amin nagyon nehéz változtatni, sőt, létezik olyan szülő, akinek soha nem is sikerül. Megesik, hogy ezek az édesanyák még a felnőtt gyermeküktől, a negyvenéves férfitól is megkérdezik: „Kicsi fiam, ettél már?” Az ilyen gyerekekre jellemző, hogy folyamatosan szoronganak a szülő kötelékében.
Másik típus a „fűnyíró szülő”, aki minden konfliktushelyzetet elsimít, csak hogy a gyereknek baja ne legyen. Képes dolgozatok előtt felhívni a tanárt azzal, hogy a lánya, fia rosszul érezte megát, azért nem tudott készülni. Az ilyen szülő valójában balekot nevel a gyerekéből, aki mindig azt várja, hogy anyu megoldja helyette a problémát.
Deákné B. Katalin szerint nagyfokú tudatosság kell ahhoz, hogy a szülő felhagyjon a rossz szokásokkal. E tekintetben a szülő magán tud csak segíteni, kevés a lehetőség arra, hogy a berögzült viselkedésformákat „kiterápiázza” magából.
– Annak az oka, hogy manapság sok a deviáns gyerek, a szülőkben keresendő – mondta a pedagógus, aki a szülői magatartásformák után a nevelési módszerekről is adott egy rövid történeti áttekintést. Elmondta, hogy a 80-as években divatos liberális szemléletnek köszönhetően generációk nőttek fel boldogtalanul, nem tudtak magukkal mit kezdeni, mert mindent megengedtek nekik. Ma is gyakran hallani ezt a mondatot: „Hagyd, hiszen gyerek!” Ebből a szemléletből fakad, hogy a szülő rosszul érzi magát, ha rászól a gyerekére, mert tévesen azt gondolja, az a jó szülő, aki nem kerül konfliktusba vele. Természetesen a gyermek megdorgálásának megvannak a módjai. Nem csak tartalmában, hanem hangerőben és hangszínben sem mindegy, hogyan szólunk a gyerekhez.
A kamaszok tekintetében az előadó kiemelte, hogy a kritika az, amivel egészen biztosan mélyülni fog a szakadék a szülő és a gyermek között.
zsge
Leave a Reply