Elkeseredés és fájdalom… – egy ajkai nővér őszinte levele

Magyar Imre Kórház (Fotó: Györkös)

Úgy tűnik, hogy minden a látszatról szól a Magyar Imre Kórházban, azaz semmi sem úgy megy, ahogy azt a vezetés és a kormánypárt képviselői lenyilatkozzák a különböző médiaplatformokon. Ezt egyik olvasónk – aki nem mellesleg a kórház dolgozója, ezért érthető módon nem szeretné a nevét vállalni – szerkesztőségünkbe eljuttatott írása is alátámasztja, amit az alábbiakban változtatás nélkül közlünk:

„Elkeseredés és fájdalom – ez a fő oka, hogy felkerestem Önöket. Olvastam a drága polgármesterünk által írt nyílt levelet, amit a tisztelt főigazgató úrnak címzett a kórházban. Elmondhatatlanul jó érzés volt, hogy végre valaki hangot ad valaminek, amit nem hisz el. Megkönnyebbültem, hogy van remény. Én az általános iskola után döntöttem el, hogy ez az én hivatásom, ez vagyok én. Az a lételemem és életcélom, hogy mindenkinek segítsek a kompetenciámhoz mérten. Ápolónőnek tanultam és tanulok is a mai napig.

Választásom a város kórházára esett. Elmondhatatlan boldogság volt, hogy elfogadtak, tanítottak a kollegák, rettentően jó környezetben dolgozhattam egy hónap (kb.) 170 órájában. A megszokott rutin mellett volt idejük megmutatni nem csak az alap szükségletek kielégítését. Le a kalappal a lányok előtt, ha ők nincsenek, én sem lennék az, aki. És az osztály sem már…

Látszat, minden a látszatról szól. Mi mosolygunk és robotolunk, 2 percnél több időt alig engedhetünk meg a betegeknek, ha telt osztály van. Egy átlagos napon jó, ha van 2 szakképzett nővér és egy segédápoló 30 javulásra váró betegre. 1-2 osztályon pedig a nyugdíjas „ex kollegát” hívják vissza, hogy „működő” osztály lehessen papíron legalább. Nonszensz! Röviden ennyit arról, hogy bőven van nővér..

Gondolom, most nem mondok hihetetlen dolgot: osztály és osztály között hatalmas különbségek és ápolóigények vannak. Van, ahol nyolcan vannak és az sok a szükségletek kielégítésére, van ahol a 14 is kevésnek számít. De érthető. Az osztályokon eltöltött munkaidő minősége és mennyisége sem egyforma, így az adott (nem kell mondanom mennyi összegű) pénzünkért nem megy el az ember többet dolgozni, ha kevesebbért is megkapja ugyanazt.

Itt egy kicsit kitérek a bérezésre. Bizonyos osztályok (felmondással fenyegetőzve) több pótlékot kaptak – több mint kétszer annyit, mint mások. Azért az nem mindegy, szerintem.. Kérdezem én, mitől függ, hogy ki kapja meg a pótlékot és ki nem? Komolyan az az egyetlen lehetőség, hogy fenyegetőzünk, nem lehet minket ennyire sem megbecsülni, mert akkor minden világos.

Az intézmény orvosainak a számáról is szeretnék írni pár sort. 14 új orvos? Hol? Az országban összesen? Vagy arra az 1-5 napig beügyelt (mondjuk az ország közepéről) orvosra gondol az igazgató úr, aki minden nap más terápiát rendel el? Remek változások következhetnek be így a gyógyulás érdekében. Csak azt szeretném tisztelettel megkérdezni, hogy utána mi a terv? Szakrendelési lehetőségek is kötöttek. Ha egy kollegának több hetet kell várnia egy időpontra, egy külső beteg lakost inkább nem is említenék. Heti 2-3 nap rendelési idő nem elég, nem hiszem el, hogy ezt senki sem veszi észre, aki tehetne ellene. Ez az a „sok” orvos.

Értem én a beügyelt napokat, rettentően sokat segít, de ők nem felelnek meg egy teljes értékű orvosnak. Kevesen vannak azok, akiknek számba vehető minden tudásuk. Ez a nem mindegy, mert mi abból a több mint 10 orvosból egyetlen egyet sem látunk segítségnek!

Itt újra a nővéreinket emelném ki, akik vért izzadva mondanak ellent egy orvosi utasításnak, hogy a beteget megmentsék. Arról nem beszélve, hogy nem egy és nem két feladatot vesznek át a doktoroktól! Felháborítónak tartom, hogy ezek után sincs egy csöppnyi megbecsülésünk sem, csak még többet és többet akarnak a ledoktorált feletteseink.

Tisztában vagyok azzal, hogy nem mi vagyunk az egyetlen kórház, ahol probléma van és szinte mindenhol a szépnek beállított „valóságot” híresztelik, de én mélységes hálával szeretném megköszönni, szerintem minden nővér nevében, hogy a polgármester úr megírta a szívhez szóló levelét kiállva ezzel a fáradt kollégák és segítségre váró lakosok mellett!”

Köszönettel! …

Comments

comments

Be the first to comment

Leave a Reply