Amikor az 1800-as években elkezdtek kísérletezni az első óriásmolekulájú szerves polimerekkel, senki nem gondolta, hogy nagy térhódításának eredményeként az egyik legnagyobb megoldandó probléma előtt fog állni az emberiség, majd 200 év elteltével. Az élet szinte minden területére kiterjedően a természetes anyagokat műanyagokkal kezdték kiváltani, amelyeket kedvező paraméterekkel ruháztak fel.
Tengernyi fajtája közül az első volt a Poli(Vinil-Klorid), a PVC, amely többek között padlóburkolóként, viaszosvászonként, kábelborításként és játékok alapanyagaként ismertek. A másik elterjedt fajtája a Poli(etilén-tereftalát), a PET az üdítős palackok, fóliák alapanyaga, melyet nem is olyan régen 1979-ben kezdett el alkalmazni a Pepsi-Cola.
Csupán 2012-ben 288 millió tonnányi műanyagot állítottak elő a világon, amellyel sajnos egyre nagyobb globális problémát okoznak, hiszen a lebomlási ideje több emberöltő, ezért napjainkban azzal kísérleteznek a kutatók, hogy természetben lebomlókkal váltsák ki a plasztikot, a bakelitet és társaikat. Így idővel megoldódni látszik a probléma, de mi van az eddig gyártott őrületes mennyiségű nagyon lassú lebomlású műanyagokkal?
Jelen pillanatban erre a legjobb megoldás, az újrahasznosítás, a Rethinking Plastic, illetve a Precious Plastic, az újragondolt, nemes (értékes) műanyagok workshop általi átalakítása. Dave Hakkens holland tervező mozgalmának hatására az Ajkai Bródy Imre Gimnázium és AMI munkacsoportja az Erasmus+ program keretében egy ilyen innovatív gyakorlati lehetőséget kínált a walesi, az osztrák és a finn vendégdiákoknak a február 25-ei munkanapon. Egy budapesti újrahasznosító cég munkatársai bemutatták, hogyan lehet átgondoltan, ismételten felhasználni a műanyagokat. Például, hogyan készíthető belőlük kaspó, füzetborító, ékszer, kitűző, falióra, bevásárló szatyor, vagy különféle bútor. Nekik speciális gépeik, eszközeik vannak, amellyel felaprítják, olvasztják és sajtolják az eldobásra ítélt műanyagokat, de különböző átmérőjű szálakat is készítenek belőlük. A gimnázium Horváth István első igazgatóról elnevezett művészeti teremben a magyar és a vendég diákok kipróbálhattak több újrahasznosítási technikát. Kupakokat zsírpapír közé rakva laposra vasalták. Díszítésként eltérő színű szemcséket sajtoltak közé. Ezzel a módszerrel ékszereket, kitűzőket készítettek. Nagyon érdekes összeállítások születtek. Közben a szakemberek megmutatták, hogy mi mindent lehet otthon alkotni, kisipari módszerrel, leleményességgel különösebb felszerelés nélkül.
A foglalkozás közben villant elő a felismerés, hogy mire is használják azt a temérdek kupakmennyiséget, amelyet jótékony célra gyűjtenek beteg gyerekek gyógyulásának a megsegítésére lelkes önkéntesek. A workshop keretében látható volt. A készült tárgyak magas eszmei értékkel rendelkeznek, hiszen többszörösen jó célt szolgálnak. Nem beszélve arról, hogy fogyatékos fiataloknak is lehet olyan részfeladatot adni, amelyet el tudnak végezni, így az ő mentális fejlődésükhöz is hozzá lehet járulni.
Elmondható, hogy az elmúlt években, ipari mennyiségekben is feldolgozzák a műanyag hulladékokat. Kellő válogatás után ledarálják, újrahasznosíthatóvá teszik a szelektíven gyűjtött műanyagokat. Így például kerti padokat, virágcserepeket, tárolókat és szatyrokat gyártanak belőlük.
Bizakodásra adhat okot, hogy a programban résztvevő bródys diákok, a tanáraik ösztönzésének köszönhetően ráéreztek ezeknek az újrahasznosító technológiáknak a jelentőségére, az iskolatársaikat, a környezetükben élőket pedig ösztönzik a műanyagok helyes kezelésére, a szelektív hulladékgyűjtésre, amely alapja az újbóli feldolgozásnak.
Leave a Reply