A Gyepesi Nyugdíjas Klub és a Gyepesi Örökségünk Egyesület szervezésében május 10-én délután találkozhattunk P. Kovács Csaba Albert atya sopronkövesdi plébánossal, akit Áment Márton köszöntött. Az atya három évet töltött el a Szentföldön. Az ott szerzett élményeiről egy nagyon tartalmas, rendhagyó beszámolót tartott.
Két kolostorban tartózkodott a Kármel hegyen 2009 és 2012 között. Az első kolostor az El Muhraqa nevet viselte, amelyet a hegytetőre építettek, itt sokszor egyedül élt a sakálok, a farkasok hangját hallgatva éjszakánként. A kolostor ablakán, ha kinézett, akkor látta Názáretet és a Táborhegyet. Látta felkelni a napot Názáret felett és gyönyörködhetett az kivilágított város éjszakai látványában. A Stella Maris kolostor volt a másik, amely negyedórányi sétálásra található a tengerparttól, ahol gyönyörű fotókat készített a napkeltéről és a napnyugtáról. Itt 12-en éltek és 11 nyelvet beszéltek, így megtanult angolul, olaszul, új héberül, franciául. A spanyol nyelvet, már egy előző spanyol tartózkodása alatt elsajátította. A kolostorban végzett mindennapi teendői mellett volt ideje bejárni Izrael legészakabbra fekvő pontjától egészen a déli sivatagos részekig minden szent helyet. Nem egyszer zarándokok is elkísérték.
Olyan élményekben volt része, amelyeket az úti könyvekben ritkán lehet olvasni, de az ott élők nap, mint nap átélnek. A Szentföld négyezer éves történelme során a népek közötti harcok napjainkban sem csitultak el. Megtapasztalta a zsidók, a muzulmánok és a keresztények együttélésének a nehézségeit. Érdekességként elmesélte, hogy Jeruzsálemben a Szent sír bazilikát öt felekezet birtokolja. A sír építménye már majdnem szétesik, mert a felújítást sem tudják közösen megbeszélni. Nem tudnak dűlőre jutni egymással, még a kapu nyitásában és zárásában sem, ezért egy helybeli muzulmán család végzi ezt a feladatot generációk óta. Jeruzsálem négy negyede közti különbözőségre utalva elmesélte, hogy az arabok nagyon koszosak, ugyanakkor a zsidók állandóan megtisztulnak, mosakodnak. Az ortodox zsidók mindig imádkoznak, nem dolgoznak, mert várják a messiást. A keresztényeket nem szeretik sem a zsidók, sem a muzulmánok. A zsidók nagy része mindig mozog, mert azt vallják, hogy „Isten színe előtt ember meg nem állhat”.
Az atya hosszasan mesélt az Olajfák hegyéről. Az ott lévő zsidó temető zsúfoltságáról. A zsidók ugyanis máshova nem temetkeznek, mert amikor eljön a feltámadás ideje, akkor az Olajfák hegye lesz az első hely, ahol „feltámadnak halottaiból”.
A Holt tengerben való fürdés veszélyeire is felhívta a figyelmet. Nem is a sótartalma, hanem az összetétele miatt veszélyes benne fürödni, olyan nagy koncentrációban tartalmaz mérgeket, amelyeknek nem szabad a szembe és a szájba kerülni. Egyébként az iszapból kiszűrik az ásványi anyagokat és a gyógyszergyártásban használják fel.
Nagy élményekben volt része és szerencsésnek tudhatja magát, hogy azokon a helyeken járt ahol annak idején Jézus Krisztus is. A születésének, a megkeresztelésének, a gyerekkorának, a színeváltozásának, az utolsó vacsorának, a kereszthalálának, a sírjának, a feltámadásának a helyszínét számtalanszor bejárta. Mesélt Máriáról, Illésről, Péterről, Saulról, Szent Jánosról, Szent Erzsébetről, Szent Ilonáról, amikor azokon a helyeken járt, amelyek hozzájuk kapcsolódnak. Sok fényképet készített, így mi is a Szentföldre képzelhettük magunkat a sok felvétel láttán a másfél órás előadás alatt.
A kételkedőket, a hitetleneket a számtalan régészeti lelet, ásatás meggyőzheti arról, hogy a Szent Írásban leírtak valós, megtörtént események voltak. A Szentföldön eltöltött zarándokutak alatt minden keresztényben megerősödik a hit. Az atya elmondta, hogy a három év alatt még jobban megerősödött az ő keresztény hite is és mindenkinek ajánlja, akinek módja van rá, hogy keresse fel ezeket a szent helyeket.
Leave a Reply