Ez nem vicc

Illusztráció

Az öreg székelyt egy husánggal hátulról jól fejbe vágja a fia. Az öreg megszédül, megfordul és megkérdezi?

– E’ most vicc vót, vagy komoly, fijam?

– Ez komoly vót, idesapám!

– Azé’ – mondja az öreg – mer’ viccnek kicsit erős lenne…

Hát valahogy így vagyunk mi is a vírusjárvánnyal, meg a politikával. Régóta „tudjuk”, hogy az ellenzék „oltásellenes”, mivel törvényes mederben próbálta tartani a vakcina beszerzéseket és gyógyszerengedélyeket. Ezért a kormány kicsit segített törvénymódosítással és kommunikációval, hátha valaki nem érzi ki ebből a lényeget. Habzó szájjal ócsárolta a „Gyurcsány vezette baloldalt”, ami miatt sok olyan ember hal meg, akiket meggyőztek az „oltásellenes” érvelések. A Fidesz egy kampányt is rögtönzött már, aminek lényege ez, az átlag választót (aki a tízéves kisgyerek szellemi színvonalán áll!) meggyőzni állítása igazáról. A hét elején az ellenzéki pártok egyemberként álltak ki az oltások, vagyis a vakcinázás és az azt megelőző regisztráció mellett. Egyik pártvezetőjük még a kormányfő gondolatát is elismételte: a vakcinázás az egyetlen kiút a járványhelyzetből… Ami persze nem így van, mert sok más körülmény is döntő szerepet játszat, de ők ketten, a politikai pólusok két végén legalább most egyetértenek. Talán hallgatni kellene Pusztai Erzsébetre is, aki azt mondja, hogy a járvány legyőzéséhez, és az újranyitási tervekhez nem csak a „nyers” oltási adatokat kell figyelembe venni, hanem a járványterjedési mutatókat is.

Közben Ujhelyi István EU-s parlamenti képviselő, úgyis mint az Európai Parlament közegészségügyi bizottságának tagja, hatósági eljárás megindítását kezdeményezte a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnál az információk elhallgatása, illetve a hónapokig hiábavalóan kért tájékoztatás elmaradásáért. Az Oparatív Törzs, a kormány és a kórházigazgatók, hol kényszer hatására, hol önszántukból semmibe veszik a „védendők” érdekeit, csak azt mondják el, mint anya a hülye gyerekének, jobbára semmit. Még az újságíróknak is üzennek: a kórházakban gyógyítani kell és nem „kamerázni”. És hogy a maradék tüzet is elfojtsák, beküldik fényképezni udvari krónikásaikat az egészségügyi intézményekbe és így – amit lehet – nyilvánosságra is hoznak. Talán rosszabb ez, mintha nem csináltak volna semmit, csak olaj lehet a tűzre.

Vagy maradjunk annál a múlt rendszerben sokat emlegetett viccesen keserű megállapításnál, hogy szabad országban, szabad ember, azt csinál, amit – lehet?

Lékó Sándor

Comments

comments

Be the first to comment

Leave a Reply