Zsúfolásig megtelt a Nagy László Városi Könyvtár és Szabadidő Központ kiállítóterme január 22-én a Magyar Kultúra Napja alkalmából megrendezett megemlékezésen. A sokaság városunk kulturális életének a nagyrabecsülése mellett tanúja lehetett a fellépő generációk egybefonódásának. Az ünnepségen számos fontos szerepet betöltő, kultúra iránt elkötelezett, közszereplő is részt vett.
A Himnusz közös eléneklése után Ráczné Németh Csilla önkormányzati képviselő, a Humán és Ügyrendi Bizottság elnöke köszöntötte a megemlékezőket.
Az ünnepi alkalom minden elemére kiterjedő, átfogó beszédében kiemelte a kultúra sokszínűségét, ezer arcát, amelyek az emberi közösségek összetartozását és fennmaradását biztosítják. Történeti áttekintésében emlékeztetett, hogy Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én a nemzeti újjászületés hajnalán fejezte be a Himnusz megírását, amely 1989 óta hirdeti a kultúra napját ifjabb Fasang Árpád zongoraművész kezdeményezésére: „ez a nap annak tudatosítására is alkalmas, hogy az ezeréves örökségből meríthetünk, és van mire büszkének lennünk, hiszen ez a nemzet sokat adott Európa, a világ kultúrájának. Ez az örökség tartást ad, ezzel gazdálkodni lehet, valamint segíthet a mai gondok megoldásában is.”
A képviselő a zenemű megszületését is felidézte Erkel Ferencre emlékezve: „Csend van. Ülök és gondolkodok: hát hogy is kellene azt a himnuszt megcsinálni? Elém teszem a szöveget. Olvasom. Megint gondolkodok. És amint így elgondolkozom, eszembe jut az én első mesteremnek a szava, aki Pozsonyban tanított. Azt mondta: fiam, mikor valami szent zenét komponálsz, mindig a harangok szava jusson először eszedbe. És ott a szoba csöndességében megzendülnek az én fülemben a pozsonyi harangok. Áhítat száll meg. A kezemet a zongorára teszem, és hang-hang után olvad. Egy óra sem telik belé, megvan a himnusz…” Azóta is milliók ajkán szól a világ egyik legszebb imája.
– Én hiszem, hogy minden korban és helyen így itt Ajkán is megvannak a nemzeti kultúra értékeinek őrzői, gondoskodjunk róla, hogy legyen folytonosság, ugyanakkor legyünk toleránsak a kultúraközvetítés konfliktusaiban a „multikulturalitás” korszakában – emelte ki az önkormányzati képviselő, majd folytatta helyzetelemzését – kultúrharcban élünk. Mást gondolnak a hagyományőrzők és a progresszívek, a kulturáltak és az embereket értők, a hazafiak és a világpolgárok. Ez részben így is van rendjén: mindenki jót akar, és nem ugyanazt gondoljuk jónak. Hogy valóban kultúraváltás következik-e be a személyiség, a közösség vonatkozásában, hogy „lecserélhető” lesz-e a közösségi kultúra? Ez mindannyiunk felelőssége.
Szenteljünk hát figyelmet évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének, mutassuk és adjuk tovább tárgyi és szellemi értékeinket. Az ünnep alkalmából mi magyarok idehaza, a határokon túl és szerte a világban megemlékezünk a magyar kulturális értékekről. E napon adják át a magyar kultúrával kapcsolatos szakmai elismeréseket is. Azt gondolom, ha járunk, kelünk a nagyvilágban, megismerünk más kultúrákat, más nyelveket, akkor értjük meg igazán a sajátunk különlegességét. És kérem mindannyiukat, hogy éreztessük, foglaljuk szavakba, mondjuk ki, írjuk le, hogy mennyire büszkék vagyunk az ajkai kulturális csoportokra: ének és zenekarokra, színjátszókra és képzőművészekre, tánccsoportokra, írókra, költőkre. Tiszteljük meg őket azzal, hogy részt veszünk előadásaikon, tárlataikat látogatjuk, hogy elismeréssel jutalmazzuk tevékenységüket. A magyar kultúra ápolásáért sokat tesznek itt városunkban is az óvodapedagógusok, tanítók, tanárok, közművelődési alkalmazottak és a civil szervezetek. Köszönet nekik.
Wass Albert azt mondja, hogy a kulturált ember látni és érezni tudja a szépet és a jót. Az Ajkai Képzőművészeti Egyesület biztosít számunkra nézni és látni valót, kérem, időzzünk majd el alkotásaik előtt – fejezte be ünnepi gondolatait Ráczné Németh Csilla.
A kultúra napi ünnepség keretében a kiállítóteremben, az 1996-ban alakult egyesület művészeinek a munkái láthatóak. A 63 kép (talán nem véletlen) mellett kisplasztikák, szobrok, népi és modern gyöngyfűzések is fellelhetőek. A képviselő a csoport művészeti tevékenységének a bemutatásával megnyitotta a kiállítást, majd átadták az elismeréseket. Az alkotói díjakra Csabai Tibor és Kapolcsi Kovács Csaba grafikus művészek és Bábics Valéria, a Nagy László Városi Könyvtár és Szabadidő Központ intézményvezetője tett javaslatot.
Ajka Város Önkormányzatának elismerését Varga György festő érdemelte meg, a díjat dr. Horváth József alpolgármester adta át. Fenyvesi Zoltán országgyűlési képviselőtől Ozorai Sándor, a sokrétű képzőművész vehetett át díjat. Albertné Baptsán Évának a művelődési ház díját Bábics Valéria adta át. Pad Ferenc önkormányzati képviselőtől Németh Ferenc szobrász vett át elismerést. Dorner László, az Alumíniumöntöde tulajdonosaként Kotsy Ibolya alkotói munkáját ismerte el. Az Ajkai Grafikai Műhely Gombosi Mariann festő munkáját értékelte nagyra, a díjat Kapolcsi Kovács Csaba adta át.
A jutalmazásokat követően az Ajkai Zeneiskola tanárainak és növendékeinek a műsorával folytatódott az ünnepség. Freund Ágnes népdalcsokrot adott elő, majd a Garabolyok és a Kis Garabolyok Felvidéki polgári táncot roptak, amit a mai napig a falvakban bálok és táncházak alkalmával közösen táncolnak. A kultúra így őrződik apáról fiúra. Tahin Ildikó tanította be az aprócska és a nagyobbacska gyerekeket nagy sikerrel.
Az Ifjúsági Vonószenekar Magyar Táncokat adott elő Zempléni László összeállításában, amelyet Kissné Laczay Ágnes tanított be, majd az Ütőkamara csoport (Bakos Márton, Simaházi Rudolf és Kanyár László) Bartók Béla Este a székelyeknél című népdal feldolgozását mutatta be, Kanyárné Grünvald Petra felkészítésével. Szabó Luca Kodály Zoltán Epigrammák című művét adta elő fuvolán, zongorán kísérte Molnárné Németh Erika. Mózes Tamás nagy sikerrel szavalta el Kányádi Sándor Nyergestető című költeményét.
Kovács Imre, a tanár úr, Hajdu Mihály Magyar pásztordalok című művét szólaltatta meg, zongorán Molnárné Németh Erika kísérte. Az intézmény népes kórusa egy Kocsár Miklós és egy Karai József művet énekelt. Vezényelt Peternics-Sümegi Rita, zongorán Kovácsné Pogány Kinga kísért. Befejezésül Dés László, Nemes István Valahol Európában című művéből a népszerű betétdalt, a Zene az kell címmel adták elő az ének szakos növendékek és a pedagógusok Németh-Nagy Viktória vezényletével.
A zeneiskola magas színvonalú előadásai – Szücs Krisztián intézményvezető irányításával – osztatlan sikert arattak, főleg a generációk együttzenélése, a fiatalok látható öröme, lelkesedése váltotta ki a hallgatóság elismerését. Ezzel az eseménnyel a város önkormányzata és a művelődési ház méltó módon megtisztelte a kulturális életünk szereplőit és a hallgatóságot, amely bizakodásra adhat okot, mint ahogy a felhangzó Szózat is, amely keretbe foglalta az estét.
Képzőművészeink műveit február 7-ig láthatják, hétköznapokon 9-17 óráig, szombaton 9-15 óráig a kiállítóteremben.
Leave a Reply