A Magyar Kupa mérkőzést nem, de a nézők szeretetét megnyerte az FC Ajka, amely kitűnően játszott és nagyon közel állt az újabb bravúrhoz.
Az NB I-ben szereplő MTK búcsúztatása után újabb nehéz ellenfél várt Schindler Szabolcs tanítványaira a legjobb tizenhat között a Magyar Kupában, ugyanis az első osztály harmadik helyén álló Debrecen látogatott városunkba. A klub mindent elkövetett, hogy a találkozó a lehető legjobb hangulatban teljen, a városi és a környező iskolákat, cégeket megkeresve próbálta megtölteni a lelátót. Az igyekezet nem maradt eredmény nélkül, évtizedek óta nem látott tömeg érkezett a találkozóra, jóval több, mint háromezer fő volt kíváncsi az összecsapásra.
A közösségi portálokon már napokkal a mérkőzés előtt elkezdődött a visszaszámlálás, a kupameccs alatt és után pedig fényképek tömkelege árasztotta el ezeket az oldalakat, felbolydult az egész város.
A játékosok a mérkőzésen avatták fel új, modern mintázatú, de természetesen hagyományos zöld-fehér színű mezüket. A kezdőrúgást 70. születésnapa alkalmából a hazai szurkolótábor meghatározó alakja, Nagy József, vagyis „Zsenge” végezte el, a második félidőben pedig Morzsa Blanka indította útjára a labdát, édesapja, Tibor kíséretében. A kitűnő hangulat kellő ösztönzést adott a hazai játékosoknak, akik az első perctől kezdve irányították a mérkőzést. Az ajkaiak birtokolták többet a labdát, gyors ötletes támadásokat vezetve tartották nyomás alatt a hajdúságiakat, akik csupán előre ívelésekkel próbáltak veszélyeztetni, igaz a legnagyobb helyzet ebből alakult ki, ám szerencsére a vendégek támadója rosszul célzott. Az első félidőben nagy iramot, szép játékot láthattak a nézők, csak gólt nem. A második játékrészben viszont már ezzel sem maradtak adósak a csapatok. Nem túlzás állítani, az Ajka a játék minden elemében ellenfele fölé nőtt, nagyon érett az első találat. Csakhogy ezt a Debrecen szerezte egy óra játékot követően, amikor egy újabb hosszú ívelés után Takács kilépett a védők közül, majd Horváthot elfektetve passzolt az üres kapuba.
A gólt néma csend kísérte, viszont két perccel később már ”felrobbant” a lelátó, ugyanis egyenlítettek a hazaiak. Csemer passza után Nagy K. tüzelt, lövését a debreceni portás Nagy E. elé ütötte, aki a tizenhatos bal oldaláról ívelt át jobbra, ahol Csizmadia mellel megszelídítette a labdát, majd középre adott, Illés pedig gyönyörű mozdulattal, sarokkal passzolt a hálóba öt méterről.
Újabb védelmi bizonytalanság után újabb vendég gól következett, Kuti az elé fejelt labdát 18 méterről lőtte a léc alá. Erre is tudtak válaszolni Schindler Szabolcs tanítványai, a vendégek ugyanis röviden szabadítottak fel egy hazai szögletet követően, Kenderes húsz méterről kapásból tüzelt, a védőn irányt változtató labda pedig védhetetlenül került a hálóba. Másodszor is egyenlített tehát az Ajka, és támadásban maradt a győzelem megszerzéséért. Sajnos nem sikerült újabb találatot szerezni, sőt a hosszabbítás perceiben egy oldalról elvégzett szabadrúgás becsapta a hazai védelmet, és érintés nélkül kötött ki a hosszú sarokban, így a Debrecen 3-2-es győzelemmel távozott Ajkáról.
A mérkőzést szinte végig irányító hazaiak teljesen egyenrangú ellenfelei tudtak lenni a vendégeknek, sőt a statisztikák ajkai fölényt mutatnak, hiszen Schindler Szabolcs együttese kétszer annyit lőtt kapura, mint ellenfele (16-8), és a szögletekben is a vendégek fölé kerekedett (10-3). A debreceniek viszont kegyetlenül megbüntették a hazaiak védelmi megingásait, bizonyítva ezzel, hogy az ország egyik legjobb csapata látogatott városunkba.
A népes szurkolótábor nem sietett haza a találkozót követően, zúgott a „Szép volt fiúk!”, a közönség vastapssal jutalmazta a kiváló teljesítményt. A vereséggel a hazai csapat a továbbjutástól ugyan távolabb, de az ajkai szívekhez minden bizonnyal közelebb került.
Csicsics Richárd
Leave a Reply