A szabadidőközpont színháztermében mutatta be Peter Schaffer Equus című darabját a Pannon Várszínház november 23-án.
Az előadás lényegében egy sérült fiatalemberről, és az ő titkaiba bejutni kívánó pszichiáterről szól. Olyan kérdéseket boncolgat, hogy mi az, amit normálisnak tart a társadalom, és hol van a határ a normális és a nem normális között. A darab elgondolkozásra készteti a nézőt: vajon a fiú valóban sérültebb-e, mint a pszichiáter.
Az Equus valós történeten alapszik. Peter Schaffer angol drámaírót egy újságcikk ihlette meg, amely arról szólt, hogy egy 17 éves lovászfiú lovakat vakított meg az istállóban, ahol dolgozott. Ezt az alapsztorit gondolta újra a szerző, és alkotta meg 1973-ban a felkavaró színdarabot. A dráma a 70-es években mintegy ezer előadást élt meg New Yorkban, és több díjat is elnyert. Vándorfi László a mai magyar környezetbe helyezve álmodta színpadra a darabot, felerősítve üzeneteit.
A nemzedékek egymáshoz való viszonya is kibontakozik a műben, a felmenőknek az utódok ellen elkövetett bűnei akkor derülnek ki, amikor azokon már nem lehet javítani. A megrázó történet kettős reflektort gyújt. Egyrészt a fiatalok felé, akiknek a szereteten, gondoskodáson, családi melegségen túl valamilyen transzcendens erőbe vetett hit iránt is igényük van. Ha ezt nem tudja biztosítani számukra a társadalom legkisebb egysége, a család, akkor nagyon nagy baj van. Miközben a pszichiáter ezt a jelenséget vizsgálja, rájön, hogy tulajdonképpen ő maga is ugyanennek a jelenségnek az áldozata, csak éppen a munkába temetkezve észre sem vette eddig, hogy ugyanolyan fogoly, mint a páciense. Vándorfi László rendező úgy fogalmazta meg a darab lényegét, hogy a csattanója egy közös kiáltás. A tragédia sajátja, hogy nincs benne feloldás, illetve úgy oldoz fel, hogy kimondja a bajt, ezáltal tisztít meg, ösztönző erőt adva arra, hogy másként éljünk, másképpen rendezzük be a világunkat.
Peter Schaffer szövegét Vándorfi László jelentősen átdolgozta. Az eredeti műhöz képest sokkal lényegre törőbbek a mondatok, és újszerűen állította színpadra a képzelt világot, amit a darabban a lovak, Equus, a lóistenség világa testesít meg a fiú számára. A rendező az eredetileg angolszász történetet kimondatlanul is hazai környezetbe helyezte. A lovak megjelenítéséhez a magyar néptánc legősibb elemeit is segítségül hívta, amelyek – ahogy Vándorfi László fogalmazott – az emberiség kultúrájának az ösztönvilágába vezetnek. A darabot az Ajka-Padragkút Táncegyüttes volt művészeti vezetője, Kádár Ignác Örökös Aranysarkantyú-díjas táncos koreografálta, és ő táncolt Equus, a ló szerepében is. Alen, a sérült fiú szerepében Szelle Dávid nyújtott kiváló alakítást, Martint, a pszichiátert pedig Blaskó Péter Kossuth- és Jászai Mari-díjas, Érdemes Művész játszotta.
Leave a Reply