Hatvanegy év munka után tavaly december 31-én vonult nyugállományba Jankó Anna fodrász. Most, 75 évesen is tele van életkedvvel, energiával. Egykori vendégei ma is hívják, hogy bejelentkezzenek. Szomorúan veszik tudomásul, hogy ő már nem tudja fogadni őket. Boldog, hosszú nyugdíjas éveket kívánnak neki. Jankó Anna, vagy ahogy mindenki ismeri, Panni, 14 éves volt, amikor édesapjával elment, hogy beiratkozzon a fodrásziskolába. Három éves képzés, sok gyakorlattal.
– A mesterem figyelt arra, hogy mindent megtanuljak, ha kellett, délután is bementem – emlékezett. – Miután megszereztem a bizonyítványt, Bódén kezdtem dolgozni. Később bejöttem a belvárosba.
Pannihoz először ismerősei, barátai mentek, majd elterjedt a jól dolgozó, kedves, mindig mosolygó fodrász híre. Sok vendége lett. Legtöbben egy életre választották őt.
– A legszebb az volt, hogy emberekkel foglalkozhattam. A vendég, amíg a frizurája készült, beszélt a munkájáról, a családjáról, az örömeiről. Mindig figyelmesen meghallgattam. Az elvem, ha bármiről véleményt mond a vendég, meghallgatom, de nem vitatkozom vele. A politikát mindig kerültem. Aki már régóta járt hozzám, megbízott bennem, néha olyan dolgokat is elmesélt, amelyek csak a közvetlen környezetére tartoztak. Soha semmit nem mondtam el senkinek egyik vendégemről sem – mesélte a fodrásznő.
Ha találkoztak az utcán a vendéggel, köszöntötték egymást, váltottak néhány kedves szót. A legtöbbjük életét végigkísérte. Miközben készítette a frizurát, meghallgatta, mi van az idősödő szülőkkel, hogyan teljesít a gyerek az iskolában, milyen pályát választott, mikor alapított családot, már hány unoka van. Ahogy teltek az évek, egyre többen maradtak el. Senki sem azért, mert mást választott volna fodrászának. Volt, aki az élők sorából távozott, más leromlott egészségi állapota miatt gyermekeihez vagy idős-otthonba költözött. Csak a tavalyi évben 15 kuncsaftjától búcsúzott.
– A vendégeim vágást, szárítást vagy dauerolást kértek. Festetni csak akkor szoktak, amikor már őszültek. Tudtam, ki mikor volt legutóbb, javasoltam, hogy mennyi időt várjunk a következő dauerral, hogy az jó lehessen. Olyan árakon dolgoztam, hogy a kisnyugdíjasok is évente két-három alkalommal el tudjanak jönni. Mi, szolgáltatók mindig a vendég igényeihez alkalmazkodtunk. Nyáron a kánikulában sokan hajnalban jöttek, hogy a forróság előtt hazaérjenek. Fél ötkor keltem, fél hatra már az üzletben voltam. Láttam, hogy kel fel a nap és indul az élet a városban.
A 61 munkával töltött évben nem csupán az új alapanyagokkal, frizurákkal, eszközökkel kellett megismerkedni, hanem a gazdasági környezet is változott. A rendszerváltás után vállalkozók lettek a fodrászok is. Kezdetben maguk vezették a pénztárkönyvet, majd könyvelőt bíztak meg. Gazdasági ügyeik intézéséhez sok segítséget kaptak.
– Szépek voltak a hivatásomban eltöltött éveim – mosolygott. Ha újra kezdhetném, ugyanezt választanám.
Leave a Reply