A fényképezés megtanít szeretni az évszakokat, s ügyelni a részletekre – fogalmazta meg mottóját Humai Zsolt, az Ajkai Fotóklub alkotója, akivel a Portréfotók a XXI. században című kiállítása kapcsán találkoztunk, amelyet egészen 2018 januárjáig tekinthet meg a nagyérdemű a vmk lépcsőház galériájában, a könyvtár, vagy a kiállítóterem felé félúton.
Az elmúlt három hónapban természetfotókkal találkozhattak az arra járók, ám Zsolt képein maga az ember köszön vissza számos élethelyzetből. A portrék színes palettát fednek le a koncertfotóktól, a modellfotózáson át egészen a kismama és baba képekig, rámutatva arra a sokszínűségre, ami körülvesz bennünket. Hiába tűnik hasonlónak egy-egy pillanat, mégis teljesen más történetet rejt magában minden arc, minden mozdulat.
Zsolt ezeket az önfeledt, bensőséges, vagy éppen megható villanásokat igyekszik megörökíteni. Számára a fotózás szenvedély, de nyugalmi állapot is, ami egyfajta elvonulást jelent, még akkor is, ha egy nyüzsgő koncerten fókuszál az objektívje.
– A képet másként látja a fotós? Nem. Csak ő megáll és nem csak nézi, hanem látja is. A mindennapi életben elrohanunk minden mellett, pedig fontos lenne, hogy ne csak nézzük a minket körülvevő világot és egymást. Pont ezért csoda számomra az ember, hiszen minden pillanatban mást tud sugallni, vagy mutatni önmagából – fejtette ki a fotós, aki tizenegy évesen elveszítette az édesapját, rossz társaságba keveredett, úgymond két végén égette a gyertyát, majd megtért, azóta pedig többre értékeli az élet szépségeit és törékeny pillanatait bármilyen káros szenvedélynél.
A kiállítás központi képéhez és úgy összességében a gyűjteményhez a Zsoltárok könyvéből választott idézetet, ami így keretet ad az összeállításnak és saját életének is.
– 1968-ban születtem. Annak ellenére, hogy rengeteg kép készült rólam gyerekkoromban, mivel az apám a filmes korszak nagy kedvelője volt, jómagam elég későn ismerkedtem meg a fényképezőgép másik oldalával. 2014-ben vettem részt az Ajkai Fotóklub öt előadásból álló ingyenes fotóstanfolyamán, ez adta a kezdőlökést. Pár hónappal később már le is cseréltem a kompaktot egy DSLR gépre. Beleszerettem a fényképezésbe, mert megörökíthető vele egy soha vissza nem térő és megismételhetetlen pillanat – tudtuk meg a fotóstól, miközben a képeit mutatta.
Zsolt elkötelezett és folyamatosan próbál fejlődni, a legszembetűnőbb azonban az alkotás iránti alázata, pont ezért sokan kedvelik a képeit, amelyek nemcsak dinamizmussal, hanem szépséggel és egy csipetnyi természetességgel vannak mindig megfűszerezve. A közösségi portálon rengetegen követik nyomon munkásságát, ám ő a civil visszajelzéseken túl a fotós kollégák észrevételeit is szívesen fogadja.
– Sokat köszönhetek Tihanyi Györgynek, az Ajkai Fotóklub elnökének, illetve Németh Krisztiánnak és Bánhelyi Józsefnek. Ők mindhárman sokat segítettek, hogy elkezdhessem a fotós pályát, emberileg és szakmailag is mellettem álltak és állnak a mai napig is, amiért hálás vagyok – hangsúlyozta Humai Zsolt, aki a Fotoexpon elért harmadik helyezésére a legbüszkébb, valamint arra, hogy van olyan család, akiknek eddig minden fontos pillanatánál jelen lehetett, az esküvőtől, a babaváráson át egészen a gyermekfotózásig.
Humai Zsolt: Portréfotók a XXI. században című kiállításából egy kis ízelítő:
Leave a Reply