A francia bohózatban a gazdag házaspárok szeretőt tartanak unaloműzésből, hiszen így legalább történik valami izgalmas is az életükben. A hűtlenség ősidők óta létezik, kevesen mondhatják el magukról ma is, hogy életük során egyszer sem csalták meg a párjukat (a jelenlévők persze mindig kivételek). Ez természetesen nem azt jelenti, hogy így van rendjén. A Pesti Művész Színház Az asszony körbejár – kézről kézre című bérleten kívüli előadását a vmk színháztermében mutatták be közel telt ház előtt február 15-én.
Georges Feydeau bohózatában Alcide Chanal húgának küld esküvői gratulációt (megjegyzem elég kétértelmű jó tanácsokat), amit egy diktafonon próbál rögzíteni kisebb-nagyobb sikerrel, mivel folyamatosan megzavarják tevékenysége közben. Így hát nem csoda, hogy bekapcsolva felejti. Ennek okán könnyen válik fültanújává egy esti, titkos randevú megbeszélésének, aminek „csupán” annyi a szépséghibája, hogy saját felesége és gyerekkori barátja hangját véli felismerni a kis szerkezetből (amit „múlt hét szerdán találtak fel Japánban”). A történetben hazugság hazugságot szül, a bonyodalmak még több bonyodalmat okoznak. A pikáns, sikamlós jeleneteket a színészek nagyon élethűen adták elő. A darabban a részeges pap: Hubert atya (Várkonyi András) sajátos módját választotta nyájának „megmentésére”: egyszerűen elitta előlük az alkoholt és sűrűn látogatta a bordélyházakat.
A szatírikus műben kegyetlenül kimondják a szereplők gyávaságait, gyengeségeit a szabad szájú házvezetőnők Étirenne (Borbáth Ottilia) és Rosie (Cseke Katinka), megnyilvánulásaik nyersnek, netán még közönségesnek is tűnhettek.
Közben azért kiderül, hogy házasságszédelgőnek lenni egyenlő a felelőtlenséggel, amiről senki nem szeret önként lemondani, ellenben a férj szerepe cseppet sem vonzó. Senkinek sem árt elgondolkodnia azon, hogy nem lenne-e egyszerűbb felvállalni a másikat, amiért cserébe egy boldog, biztonságot nyújtó párkapcsolatban élhet, mint a könnyebbnek tűnő, ám hosszú távon nem működő komolytalan kapcsolatot választani.
Leave a Reply