Gazdag életút szeretettel, nagy családdal

A város nevében dr. Horváth József alpolgármester köszöntötte Irénke nénit (Fotó: Györkös)

A család szeretete, a nevetés, a közösségi élet és a régi magyar nóták, illetve filmek tartják fiatalon a Méltó Élet Esélye Idősek Otthona egyik lakóját, Tomózer Gyulánét, vagy ahogy a közösség ismeri, Irénke nénit, akit kilencvenedik születésnapja alkalmából rendhagyó módon kétszer köszöntöttek. A családdal az egyik közeli szabadidő központban ünnepelt a szépkorú asszony, míg a városvezetés október 24-én lepte meg.

Az idős hölgytől megtudtuk, hogy hamarosan megérkezik a nyolcadik dédunokája, akit már nagyon vár. A néni fitt és fiatalos, tizenöt-húsz évet bármikor letagadhatna korából, így nem meglepő, hogy az unokái rajongtak a nála töltött nyári szünetekért, amikor ünnep volt minden nap, sok játékkal és finomságokkal. Ő maga szegény családban nőt fel, talán pont ezért akart férjével együtt mindent megadni a gyermekeinek, unokáinak, dédunokáinak.

Az ünnepeltet az otthon ebédlőjében dr. Horváth József alpolgármester egy csokor virággal, Péntek Magdolna, az Ajkai Közös Önkormányzati Hivatal Szociális és Igazgatási Irodájának vezetője pedig miniszterelnöki oklevéllel köszöntötte a jeles napon, ahol egyik lánya és veje, valamint két lakótársa, illetve Mihály Melinda, a Szociális Szolgáltató és Gondozási Központ igazgatója volt jelen.

Az asztalon a néni családja által készített házi sütemények kínálgatták magukat hívogatóan, miközben az alpolgármester felidézte az idős asszony életének jelentősebb állomásait. A szépkorú ünnepelt Kozma Irén néven 1927. október 23-án, Tósokberénden látta meg a napvilágot. Szegény családban, három fiú testvére és egy csecsemőkorban meghalt fiú ikerpárt követően, egyedüli leánygyermekként jött a világra. Édesapja napszámosként dolgozott. A család szűkös anyagi helyzete meghatározta a gyermekkorát, tisztes szegénységben ugyan, de békés és csendes környezetben nőhetett fel. Az elemi iskola befejezése után, mint abban az idősben sokan mások, már tizenkét évesen munkába állt. Szolgáló lányként dolgozott a köztiszteletben álló, később tragikus sorsú Róth István zsidó kereskedő családnál, majd Lőrintén, a vizimalmot működtető molnár családnál. Az itt kapott keresményekkel járult hozzá a család megélhetéséhez.

A II. világháborúban a fiútestvéreit behívták katonai szolgálatra, így betegeskedő szüleinek eltartása, gondozása a fiatal bakfisra hárult. A háború után rövid ideig a Timföldgyárban konyhalányként, majd az ajkai Hőerőmű Vállalatnál laboránsként dolgozott nyugdíjba vonulásáig. Férjével, a falubeli Tomózer Gyulával 1949. február 15-én kötött házasságot. Három leánygyermekük született, Hajnalka, Erika és Éva.

Irénke néni a gyermekekkel csak a szülési szabadság ideje alatt maradt otthon, miután a régi családi ház újjáépítéséhez, amelyet 1954-ben kezdtek el, szükség volt az ő keresetére is. A lányok nevelésében és a háztartásban sokat segített nekik a férje édesanyja, aki a családdal élt egészen a haláláig.

Hétköznap, kis családdal hétvégén, nagycsaláddal ünnepelt Irénke néni

Az otthoni feladatok és a többműszakos munkarend mellett Irénke néni befejezte az általános iskola 7. és 8. osztályát a dolgozók esti iskolájában, 1965-ben pedig sikeres vegyészeti szakvizsgát tett a vállalatnál. Ez új munkaidő beosztást eredményezett a számára, ami állandó délelőttös munkavégzéssel és vasárnapi pihenő nappal járt. Párjával igazi összetartó családot kovácsoltak. Az unokák elköltözéséig minden vasárnapot együtt töltöttek a lányok családjaival, a különböző ünnepeket, családi eseményeket nagy szeretetben közösen ünnepelték és ünneplik a mai napig is. 1982 októberében, 37 év szolgálati idővel ment nyugdíjba. Férjével öt évig élvezhették együtt a nyugdíjas éveket, akit 1987 szeptemberében elveszített. Együtt sokat utaztak, bejárták a környező országokat és belföldön is kirándultak.

Irénke néni tavaly nyárig önállóan vezette a háztartását, gondozta a kertjében a virágokat, rendezte az utcai környezetet és a temetőkben a családtagok sírjait. Azóta azonban egészségi állapotában romlás következett be, ami állandó figyelmet és felügyeletet igényel, amit családi körben nem tudnak folyamatosan figyelni, így 2017 januárjától a Méltó Élet Esélye Idősek Otthonának lakója lett. Családjával változatlanul rendszeres a kapcsolata, hiszen naponta látogatják, vagy keresik telefonon. Sikerült beilleszkednie, elfogadta az új körülményeket, bár emlegetni szokta, igaz már ritkábban a családi otthont.

Szeret olvasgatni, televíziót nézni, kedvencei a régi magyar filmek és zeneszámok, szívesen beszélget a szomszéd lakókkal, segítséggel sétál a kertben, vagy átmegy a szomszédos cukrászdába egy kávéra, süteményre. Tagja az otthon kreatív csoportjának, nyáron még egy pom-pom táncban is részt vett.

Szerencsés alkat, vidám alaptermészetű, sokat nevet, szereti, érti és élvezi a humoros történeteket, szerinte a vidámság és a család megbecsülése a legfontosabb, nagyon büszke szeretteire. Napjainkra már öt unokája és hét dédunokája van, de a nyolcadik dédunokára is csupán néhány hetet kell várnia.

Comments

comments

Be the first to comment

Leave a Reply