Aki népművelő pedagógus család gyermekeként született és a negyvenes évek színdarabjainak a próbái a szeme láttára értek előadássá, annak az útja csak a tanítás, a népművelés felé vehette az irányt.
Horváth Magda a napokban töltötte be a nyolcvanadik életévét, de még mindig ugyanazzal a hévvel, lelkesedéssel állítja össze az irodalmi, az énekkari és alkalmanként a néptáncos műsorokat, mint a pályája kezdetén. Szülei, főként édesapja új színt hozott Tósokberénd és Ajka életébe. Fellendítette a falu kulturális életét, megmozgatta a fiatalságot és az idősebb korosztályt. Közösségi programok sokaságát szervezte. A gimnázium megalapítása is az ő nevéhez köthető. Lánya pedig folytatta az elkezdett utat. Kitűnő tanulmányi előmenetele révén Veszprémben tanítóképzőt, Pécsen tanárképzőt végzett. Kezdetben az egykori négyes iskolában, majd falujában Tósokberénden tanított nyugdíjba vonulásáig.
Állandóan képezte magát, így táncpedagógiát is tanult. Néptánc csoportjai számos elismerést szerezték megyei, de országos szinten is. Nagy sikert aratott a Szegedi Néptánc Fesztiválon a diákjaival 1969-ben. Elévülhetetlen érdemei vannak az Ajka-Padragkút Táncegyüttes sikereiben. A hetvenes években még oktatta is a csoport táncosait. Főként az ő tanítványai révén lettek országos hírűek az ajkai és a padragkúti táncosok. Irodalmi színpadosai, színjátszó csoportjai változatossá tették a városi programokat. Összeállításaiban a kultúra szinte minden ága helyet kapott. Generációk nőttek fel a keze alatt. A megörökölt iskolájában az igazgatóságig vezetett az útja. Közben rendületlenül gyűjtötte a helytörténeti tárgyakat, adatokat és ápolta a hagyományokat. Népi játékokra, színdarabokra és ünnepi műsorok előadására tanította be a diákokat. Jó néhány kiállítása, összeállítása tükrözi a mindenfajta giccstől mentes népi tisztaságot. Nyugdíjba vonulása utána az „Életet az Éveknek” nyugdíjasklubok városi, megyei és országos elnökség tagjaként a kultúra nagykövete napjainkban is. A Hagyományőrző Regös Nyugdíjas Klub vezetője a megalakulása óta, közel negyed százada. Életművének összefoglalásaként megrendezte a nagy sikert aratott „Mozaikok” Az első 800 év Tósok és Berénd a XIX. században című előadást 77 évesen. Példát mutatva, erőt adva ezzel a fiatalabb generációknak.
Szerencsés embernek tartja magát, hiszen csak olyasmit csinált az évtizedek alatt, amit szeretett. Büszke, a tanítványaira, akiket megfertőzött a színjátszás és a néptánc szeretetével. Napjainkban, ha bármelyik növendékével is találkozik, akkor hosszasan emlékeznek az együtt eltöltött időre. Azt vallja, hogy az apró örömöket meg kell őrizni, hiszen azok éltetik tovább az embert a családban és a munkában egyaránt.
Környezetének a szeretetét folyamatosan élvezi. Nyugdíjas társai házi ünnepséget szerveztek a tiszteletére, ahol kedvenc versével köszöntötték, amelyet mind közül a legközelebb érez a szívéhez: „Gyalog szerettem volna jönni a porral lepett füveken, mezítláb, hogy frissen érezzem, ha felmelegszik a szülőföld pora, mikor megérkezem.”
Cs.B.É.
Leave a Reply