Az Ajkai Család- és Gyermekjóléti Központ járási feladatokat lát el már 2016 januárjától, ám ezek a teendők egyre bővülnek. Jelenleg kísérleti jelleggel, pályázati finanszírozásból óvodai és iskolai szociális munkát folytatnak, ugyanis 2018 szeptemberétől kötelező jelleggel kell, hogy szociális tevékenységet biztosítsanak az ajkai járáshoz tartozó összes óvodában, általános- és középiskolában, valamint kollégiumban. A projektről Kupi Andrea Éva (KAÉ) igazgató és Keller László (KL), az intézmény munkatársa számolt be lapunknak.
ASZÓ: – Miért indokolt manapság a pályázatban foglalt feladatkör bevezetése?
KAÉ: – Korábban az volt a terv, hogy minden intézmény alkalmazásában lesz majd ifjúságvédelmi felelős, aki ellátja a munkát, ám ezt mégsem vezették be a gyakorlatban, helyette a járási családsegítő központokhoz integrálták a feladatot, így most nekünk kell biztosítani ezt a típusú szolgáltatást. A problémás gyermekek száma drasztikusan megemelkedett, ami felkészületlenül érte az óvodapedagógusokat, pedagógusokat ezért nehezen tudják kezelni a velük kialakult konfliktusokat. Tovább nehezíti a felmerülő problémák megoldását, ha a gyermek szülei elutasítóak és nem hajlandók együttműködni az intézménnyel, ezért van szükség a szociális munkás napi szintű jelenlétére, aki a prevencióra helyezi a hangsúlyt. Kompetenciát fejleszt, közvetít a szülő és a gyermek, a gyermek és a pedagógus, vagy éppen a pedagógus és a szülő között. Kapcsolatot épít és csoportos foglalkozásokat tart.
ASZÓ: – Mi az oka annak, hogy egyre több problémás gyermek van?
KAÉ: – A problémák hátterében a szakemberek által jól ismert tényezők állnak, amelyek közé többek között a családok szétesése, a klasszikus családmodell megszűnése, a hiányzó nevelési kompetenciák és készségek, valamint a megfelelő konfliktuskezelő modellek hiánya is sorolható az eltérő szocializációs folyamaton (ki milyen környezetben nevelkedik, milyen szokásokat lát) túl.
ASZÓ: – Mely intézményeket vonták be a jelenlegi, 18 hónapos projektbe?
KAÉ: – Az Ajka Városi Óvodából a Patakparti és a padragkúti Szivárvány intézményegység vesz részt a pályázatban. Az iskolák közül a Fekete István–Vörösmarty Mihály Általános Iskola és Gimnázium mindhárom telephelye, valamint a kislődi óvoda és általános iskola, illetve a városlődi óvoda és általános iskola tartozik jelenleg azok közé az intézmények közé, ahol ellátjuk a már említett feladatkört. Ez több mint ezerötszáz gyermek bevonását jelenti.
ASZÓ: – Milyen formában történik az intézmények látogatása és a segítségnyújtás?
KAÉ: – Keller László munkatársunk végzi heti negyven órában ez a feladatot. Eddig családsegítő munkakört töltött be intézményünkben, jelenleg pedig szociális segítőként autóval jár ki az iskolákba-óvodákba egy előzetesen átbeszélt heti rendet követve. Továbbá a pályázat lehetőséget nyújt arra, hogy az óvodákat és az iskolákat bútor és szőnyegvásárlással, fejlesztőjátékok, könyvek és sporteszközök beszerzésével támogassuk
ASZÓ: – Milyen feladatai vannak az intézményekben?
KL: – Egyéni foglalkozásokat tartok szülőknek, gyerekeknek és pedagógusoknak, ha a helyzet úgy kívánja, de lehetőség van négyszemközti beszélgetésekre, illetve csoportos foglalkozásokra is a konfliktusok megoldása érdekében. Prevenciós jellegű feladataim is vannak, hiszen közösségi szociális munkát is ellátok, amelybe beletartozik például a programszervezés és az azokon való részvétel, valamint a kapcsolattartás a jelzőrendszerekkel a gyermekvédelem érdekében és a pályázat lebonyolítóival. Hatalmas munka ez, hiszen lényegében nincs semmilyen módszertan, hogyan kellene csinálni, de bízom benne, hogy mire kötelezővé válik, addigra a megfelelő forma is kikristályosodik majd.
ASZÓ: – Mik az eddigi tapasztalatai, milyen problémák jelentkeznek az intézményekben?
KL: – Általában én nem várom meg amíg a diákok odajönnek hozzám, ha látom, hogy valahol probléma van odamegyek és megpróbálok segíteni. Viszont le kell szögezni, hogy mindegyik intézmény más a gyermekek összetételéből, szokásaiból, kultúrájából adódóan. Sok a különbség és a jellembeli eltérés az egyes helyeken, az sem mindegy ki honnan származik, hiszen egy Alföldről érkezett családnak teljesen más a természetes, mint egy tősgyökeres ajkainak. Az óvodákban kevésbé jelentkeznek a konfliktusok, ott marad tehát a preventatív feladatkör és a rendezvényekhez csatlakozás. Az iskolákban már nehezebb a feladat, hiszen a szülők egyből a gyermeküket védik és gyakran támadólag lépnek fel a pedagógussal szemben, aki nem biztos, hogy tudja kontrollálni a viselkedési problémákkal küzdő, tiszteletlen, vagy agresszív fiatalokat, főleg, ha egyik intézményből rohan a másikba órát tartani. A motiváció megteremtése sem egyszerű, a család hátterének megismerése lenne az elsődleges, csak erre van általában a legkevesebb idő. Mivel én kívülálló vagyok a rendszerben, így közvetítek a felek között. Sokrétű feladat ez és logisztika, hiszen egyre több gyermeknek, családnak van szüksége a segítségre, ezért az újratervezés nálam folyamatos, hogy a pályázat értelmében mindig ott legyek, ahol a legnagyobb szükség van a munkámra.
ASZÓ: – Mekkora terhet jelent a családsegítő központnak ez az új feladat?
KAÉ: – Komoly bővítésekre lenne szükség, hiszen a pályázat egy új vállalást jelent, szeptembertől pedig ha kötelezővé válik a feladat, akkor az ajkai járást tekintve öt munkatársat kellene csak az óvodai és iskolai szociális segítő munkakörben alkalmaznunk (1000 emberre javasolnak egy szociális munkatársat), de azt még nem lehet tudni, hogy milyen finanszírozással lehet majd ezt megoldani. Arról nem is beszélve, hogy csak gyakorlott szakembereket küldhetünk ilyen feladatra, tehát a saját rendszerünkből kell kiemelnünk őket, ahol már most is komoly szakemberhiánnyal küszködünk, hiszen kevesen választják ezt a hivatást.
Leave a Reply