Határtalanul a Felvidéken

Fotó: iskola

Mi, az Ajkai Borsos Miklós Általános Iskola 7. osztályos tanulói a Határtalanul! program keretében május harmadik hetében ellátogattunk 3 napra Felvidék magyar lakta településeire és az egykor Magyarországhoz tartozó most már turista látványosságként funkcionáló várakba és vízimalmokba.

Május 16-án reggel nagy várakozással, kissé izgulva indult a buszunk 44 tanulóval és öt kísérő tanárral. A magyar–szlovák határt átlépve újdonsült idegenvezetőnkkel meglátogattuk az oroszvári kastélyt, melynek állapota az elmúlt időben sajnos annyit romlott, hogy nem lett volna biztonságos a bent tartózkodás így csak kívülről csodálhattuk meg az egykor hazánkhoz tartozó épületegyüttest és parkját.

Ezt követően utunk a pozsonyi gázművekhez vezetett, ahol szívélyesen fogadott minket egy magyarul kicsit nehézkesen beszélő bácsi. Ragaszkodott hozzá, hogy anyanyelvünkön mondja el, amit a földgázról, annak kitermeléséről, hasznosításáról tudni kell. Érdekes kísérletekkel tette színesebbé mondanivalóját, sőt még egy utcai gázlámpát is begyújtott tiszteletünkre.

Ezután talán az egyik legemlékezetesebb helyre látogattunk el.  A dévényi vár közel 200 méter magasan fekszik a Duna és a Morva találkozásánál egy hatalmas sziklaszirten. Itt megpihentünk, gyönyörködtünk a tájban, megnéztük a várudvarban lévő 55 méter mély kutat, majd tovább indultunk.

Következő állomásunk a pozsonyi vár volt, ahol látványos díszőrségi bemutatóban volt részünk. A várfalról csodás látvány tárult a szemünk elé. Megnéztük a Szent Márton–székesegyházat, Pozsony legnagyobb, legrégibb templomát, ahol 1563 és 1830 között a magyar királyokat koronázták. Voltunk a Mátyás király által alapított egyetem épületénél, és sok híres család palotája előtt sétáltunk el. A főtér, ami régen is a polgárok gyülekezési helye volt, a történelmi emlékezés színtere. Láttuk „Kandit” a csatornából nézelődő szobrot, ami már Pozsony elválaszthatatlan szimbóluma lett. A belvárosban kaptunk némi szabadidőt, s miközben fagyiztunk közelebbről megismerhettük a szlovák emberek mindennapjait és gyakorolhattuk a tanult idegen nyelvet.

Tovább utazva elérkeztünk a nap utolsó állomásához a jókai vízimalomhoz. Eredetileg ez egy hajómalom volt, a kis-Duna bal partján található. A malom működőképes, így a tulajdonos megmutatta hogyan forognak, kattognak a felújított alkatrészek.

Végül egy rövidebb utazást követően – a hosszú és fárasztó nap után- megérkeztünk Galántára az egy éjszaka erejéig szállást adó tanyára. Állatokkal –lovakkal, macskákkal, kutyákkal, fecskékkel- voltunk körülvéve, a környezet barátságos és izgalmas volt. Itt már a pihenésé volt a főszerep, hiszen másnap újabb élmények vártak ránk.

Második nap reggel hét órakor álmos arcokkal telt meg szállásunk terasza. Mindenkinek nehezére esett a koránkelés, de örömmel vágtunk neki az új programoknak. Reggeli után már robogtunk is első állomásunkra Szimőre. A falu szülötte Jedlik Ányos világhírű tudós, szerzetes tanár: a dinamó, a villanymotor, a szódavíz és számtalan más találmány megalkotója. Megnéztünk egy filmet életéről és munkásságáról, majd megkóstoltuk az általa feltalált szikvizet, majd a magyar himnusz eléneklése mellett megkoszorúztuk a tudós mellszobrát.

Innen siettünk Gútára, ahol átsétálva Közép-Európa leghosszabb fahídján, megtekintettük a Kis-Duna medrében álló reformkori hajómalmot. A műemlék gondnoka elmagyarázta annak működését és mesélt a korabeli molnárok életéről is.

Ezután látogattuk meg Pereden a magyar-szlovák általános iskolát. Könyvekkel, süteménnyel kedveskedtünk. Meglepődve hallgattuk, hogy az első osztályba beiratkozott magyar gyerekek száma csak 7 fő. Az iskolában körbejártuk az osztályokat, meghallgattuk éneküket és mi is szívesen bemutattuk zenei tudásunkat.

Ógyalla felé vettük utunkat, hogy megnézzük a csillagvizsgálót. Ez volt az egyik legjobb programunk. Míg a csoport egyik fele a csillagda alapítójáról, Konkoly Tege Miklósról nézett meg egy kisfilmet, a másik csoport a planetáriumban kémlelhette a csillagok elbűvölő rendszerét és az általuk alkotott csillagképeket. Léva várát csak kívülről csodálhattuk meg, a történetét idegenvezetőnk mondta el a buszon. Esti szállásunk előtt még megálltunk Hontbagonyán, ahol szintén a víz energiáját hasznosító vízimalom működését tanulmányozhattuk.

Buszunk tovább robogott a körmöci hegyek között és hamarosan megérkeztünk a második szállásunkra. A táj felejthetetlen látványt nyújtott, rengeteg fotót készítettünk. Már késő éjjel volt, mikor aludni tértünk, tudtuk, még egy kalandos nap vár bennünket.

A 3. napon 6:30-kor volt az ébresztés, utána reggeli, majd buszba pakolást követően 8 óra körül ismét felkerekedtünk.

Első utunk Körmöcbányára vezetett. Először felsétáltunk a várnegyedbe, ahol megtekintettük a gótikus stílusban épült Szent Katalin templomot az őrtoronnyal, majd a Pénzverdét látogattuk meg. Károly Róbert magyar király által 1328-ban alapított pénzverdébe egy helyben készült emlékéremmel léphettünk be. Megnéztünk egy rövid ismeretterjesztő filmet, majd végigjártuk a bemutató termeket is. Működés közben láthattuk a pénz és érmekészítő, nyomó, maró gépeket.

Következő úti célunk Selmecbánya volt, amely már Mátyás korában is a magyarországi arany és ezüstbányászat központja volt, így megtekintettük a város bányászati múzeumát.

A Szentháromság-térről indulva elsétáltunk a Bányabíróság épületéhez, majd megnéztük a Szent Katalin templomot, végül felkerestük Petőfi Sándor emléktábláját az evangélikus líceum épületén.

Utunk ezután „magasra”, a középkori templom erőddé alakított Óvárba vezetett, melynek zegzugos termeinek végigbarangolása után rövid pihenőt tartottunk az 1848-49-es szabadságharc emlékére felállított szobor körül. Az Óvár falait körbejárva, csodálatos kilátás nyílt a városra, s a szép tiszta időnek köszönhetően elláttunk egészen a távolban lévő Újvár épületéig is, amely a legkorszerűbb ágyúerődök egyike volt a reneszánsz korban.

A várat elhagyva, lesétáltunk a városközpontba, ahol a szabadidőt kihasználva örömmel vettük birtokba a belvárost. Az önfeledt evés-ivás-vásárlás után jól esett ismét buszra ülni és hazaindulni.

A hosszú út, a buszon uralkodó jó hangulatnak köszönhetően hamar elfogyott, s mi a megbeszélt időre szerencsésen Ajkára értünk, ahol már kíváncsian vártak minket szüleink és hozzátartozóink.

Egykori hazánk területén töltött kirándulásunk során, gyönyörű helyeken jártunk, sok-sok nevezetességet, érdekességet láttunk, nagyon jó élményekkel gazdagodtunk. Rengeteget beszélgetve jobban megismertük egymást és új barátságok is kialakultak.

Köszönjük a lehetőséget!

Kamondi Olívia 7.a, Hoffmann Andrea 7.b, Somogyi Mirtill 7.c osztályos tanulók

Comments

comments

Be the first to comment

Leave a Reply