Hirtelen úgy éreztem, megelevenedik előttem a történelem, amikor részt vehettem a Bródy Imre Gimnázium első évfolyamán végzett diákok hatvan éves érettségi találkozóján. Az esemény május 10-én, 10 órakor zajlott, helyszíne a Tó Vendéglő volt.
Az idős emberekre oly jellemző ráérős nyugalommal indították az összejövetelt. Békésen beszélgettek az étterem előtt, amíg mindenki megérkezett. A program további része is éppen ilyen ütemben zajlott. A közös fényképeszkedés, és a könnyű ebéd megrendelése után a csoport egy része autóba ült, és meglátogatta volt igazgatójának sírját a tósokberéndi temetőben. Az alkalomra egy hatalmas és gyönyörű virágkoszorút is készíttettek.
A rövid kitérő után minden szépkorú asztalhoz ült, hogy a találkozót szervező Nagy Gyuláné köszönthesse őket. Összesen 31-en vettek részt az eseményen, egy részük már özvegyen, de voltak, akik házastársukkal együtt érkeztek. A távolmaradók nagyon becsületesen, levélben vagy telefonon jelezték, miért nem tudnak részt venni az összejövetelen, leginkább megromlott egészségi állapotukra hivatkoztak. Az egyik levélíró hálásan köszönte meg a gimnáziumi oktatást, melynek segítségével kitárultak előtte a lehetőségek. Tisztelettel gondol tanáraira, és Horváth István igazgató úrra, akinek az óvó, támogató figyelmét mindig magán érezte. Szeretettel emlékszik vissza osztálytársaira is, akik között mindig jól érezte magát. Felolvastak egy verset is, melyet Szép Györgyi diáklány írt az igazgató temetésére, és körbeadták egymásnak az arról készült fotókat.
Stampf Gizella, korát meghazudtoló tűzzel, a tanár úr kedvenc verseit szavalta. Hangsúlyozta, hogy Horváth István hatására lett ő is magyar tanár. Mellette németet is tanított. Kolontári származású, ezért kiválóan beszéli mindkét nyelvet. Halász Előd professzor tanította a Szegedi Tudomány Egyetemen, akiről elmondta, hogy nagyon szigorú tanár volt. Az egyetemi évek alatt gyermekeket is táboroztatott Németországban, ez életének élményekkel teli időszaka volt, melyre szívesen gondol vissza. A mai napig aktív, a Győri Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke.
Az idősek szívesen emlékeztek vissza gimnáziumi éveikre. Megtudtam, hogy 1953-ban indult el az első tanév, ekkor lány és fiú osztály volt, összesen száz diákkal. A magas követelmény miatt többen kimaradtak. A következő évtől már koedukált osztályok lettek. Az „A” osztály humán specializáció lett, osztályfőnökük Bajnai Lászlóné Vesztergom Gizella történelem szakos tanárnő volt, a magyart Horváth István tanította. A „B” osztályba jártak a reálosok, osztályfőnökük Juhász Erzsébet, kémia-biológia szakos tanárnő volt.
Az első évben mindössze három tagból állt a tanári gárda. Horváth István igazgató, Gárdos Ervin igazgatóhelyettes, és Vesztergom Gabriella tanárnő. A második évtől már komplett tanári kar volt. Eleinte a katolikus templom melletti iskolában tartották az órákat, később átköltöztek a felvonulási épületbe. Több épületben folyt a tanítás. Végtelenül emberséges, kedves tanári kar volt. A fegyelmezéssel nem volt gond, mert olyan gyerekek jártak oda, akik tanulni akartak.
Horváth István Külsővaton született, 1910. szeptember 18-án. Ő szervezte meg a gimnáziumi oktatást Ajkán. Végigjárta a környező falvakat, hogy felkutassa a továbbtanulásra érdemes gyermekeket. Kitartó munkája eredményeként 1953-ban sikerült elindítania az első évfolyamot. Lelkesedésben és kötelességtudatban diákjai is követték, akiknek körében a mai napig komoly tiszteletnek örvend. Az első évfolyam gimnazistáinak érettségijét már nem élhette meg, fiatalon kellett távoznia, de emléke és jósága örökké fennmarad.
Leave a Reply