Az utóbbi napokban a különböző bálokon, mulatságokon és farsangi dínom-dánomok alkalmával mindenki a telet búcsúztatta, úgy gondolván, hogy elég volt már a hidegből és a rövid nappalokból, ám az évszak szeszélyesen szembeszállt, hiába a sok elégetett kiszebáb vagy csúfolódó mondóka, nyelvet öltött a népi hagyományokra és megrázta tollkabátját, amely kavargó hópelyhekkel borította be a várost.
Valljuk be a havazásnak is megvan a bája, ha az ember a meleg szobából szemléli, vagy ha éppen szánkózni, hógolyózni, hóembert építeni készül, máskülönben inkább csak a baj van vele. Pedig hasznos lehet a takarításnál, a régi időkben tisztításra is használták.
Mikor a juhászok subáját belepte a hó nem vitték be magukkal a szállásukra, hanem kint hagyták a szabadban, majd reggel kiverték belőle a megfagyott vízcseppeket, amivel együtt a kosz is távozott. Ezt a szokást elevenítette fel egy idős férfi és egy nő az óvárosban néhány gyapjútakaróval, amit először kiterítettek a havas földre, megütögettek egy szőnyegporlóval, majd átfordították. A módszerrel a takarók visszanyerték frissességüket, így még a mosógépet sem kellett elindítani.
Leave a Reply