A Veszprém Megyei Honismereti Egyesület a 2017. december 15-én tartott éves közgyűlésén Honismereti Szövetség Emléklapot adományozott Poór Andrásné Tatai Izabella részére a honismereti mozgalomban kifejtett kiemelkedő tevékenységéért, amelyet Bándli László elnök adott át Bellinek. A díszes oklevelet Debreczeni-Droppán Béla elnök látta el kézjegyével, aki napjaink nagy tekintélyű történésze, muzeológusa, levéltárosa.
– A honismeretet kutatók között itt Ajkán ön részesült nőként először ebben az elismerésben. Hogyan került kapcsolatba a mozgalommal és főként a bányászattal?
– Hosszú út vezetett az elismerésig. Bódén születtem. Minden ideköt a Csinger-patak völgyéhez. Ajkára jártam gimnáziumba, majd a közelben lévő erőmű nyújtott munkalehetőséget. Meghatározó volt, hogy a családom minden férfi tagja a bányászatban dolgozott, apai nagyapám pedig egy bányaomlás miatt a felsőcsingeri szénbánya áldozata lett. Így már gyermekkoromban megtapasztaltam a bányászcsaládok nehéz, szomorú sorsát. Majd felnőttként aprólékosan gyarapítottam ismereteimet környezetem múltjáról levéltári gyűjtésekből, fényképekről, elmesélt történetekből. Idővel egyre gazdagabb ismeretanyaggal rendelkeztem és ezek birtokában több helyi és országos pályázaton vettem részt. Két alkalommal a Nemzeti Erőforrások Minisztériuma által meghirdetett pályázaton különdíjat is kaptam. 2014-ben jelent meg első önálló könyvem Ott vagyok én otthon címmel, amely az elmúlt 70 év időszakába kalauzolja el az olvasót az elbeszélések segítségével.
– Főként a családjával összefüggésben kutakodik?
– Szinte mindig a családommal és a Bódéval kapcsolatos emlékeket gyűjtöm, de közben érdekes adatok birtokába jutok és akkor abba az irányba folytatom tovább a kutakodást. Nem egyszer a véletlenek is közrejátszanak. Így több alkalommal publikáltam például a megyei lapban egy-egy évfordulóval vagy személlyel kapcsolatban, amelyekre a levéltári munkáim során bukkantam rá és vittem tovább a fonalat.
– Magányosan, autodidakta módon dolgozik, vagy vannak támaszai?
– Szerencsére Ajkán vagyunk néhányan, akik kutatjuk múltunkat. Segítjük és ösztönözzük egymást. Megalapítottuk a lelkes lokálpatrióták által létrehozott Honismereti Kutatások Támogatásáért Alapítványt, amely sok elismerésre méltó eredményt ért el. Emlékezetem szerint főként a néhai Nagy Lajos indítványára, Tilhof Endre hatékony támogatásával, közös elhatározással megszerkesztettük az Ajkai századok című helytörténeti folyóiratot, amelyet idén szeretnénk újraindítani. E közösségi munka hatására egyik kezdeményezője voltam a bódéi helytörténeti kör létrehozásának. Ebből a közösségből alakult meg a Bódéért Hagyományőrző Egyesület 2004 decemberében.
– Első személyes találkozásunk a 800 éves városrészek közti vetélkedéssel kapcsolatban volt.
– Igen a bódéi városrész csapatvezetőjeként oroszlánrészt vállaltam a rendezvénysorozatból, amely a településrész múltjának egy szeletét dolgozta fel. A városlakóknak a hajdani bolgárkertészetet mutattuk be. A megjelenítés hitelessége abban állt, hogy főként az itt élő idős emberek életszerű ismeretanyaggal gazdagítottak bennünk, amely az esemény sikeréhez vezetett. Itt kiemelném Bóday Alexa emlékezéseit. Ez a versengés a magam részéről nagy megelégedéssel tölt el.
Poór Andrásné sikeres írói, hagyományőrző és helytörténeti munkája mellett mindig talál olyan elfoglaltságot magának, amelyben megmutathatja sokrétűségét. Fiatalabb éveiben Kovátsné Nagy Emerenciához járt rajzolni, festeni. Olajképei közül néhányat még ma is őriz. Kreativitását, kézműves munkáit szívesen megmutatja az érdeklődőknek. Az ő tervei alapján készült el Bódé címere. Mindezek mellett mindig jutott ideje családjának a dolgait egyengetni.
Leave a Reply