A “hope” angolul reményt jelent és így azt is, hogy van még visszaút. Amiben mérvadónak számító politológusok sem hittek és melldöngető közvélemény kutatókat is kételkedtek, az most bekövetkezett. Van esély a kormánypártok hatalmának megtörésére.
Ezekben a napokban látnak napvilágot a Közös Ország Mozgalom által megrendelt véleménykutatások, amik szeretnék kideríteni, egyes országgyűlési választókörzetekben melyik ellenzéki jelölt lenne a legesélyesebb, netán eséllyel indulhat-e a kormánypárti jelölttel szemben. Ezek a mérések még február 19. előtt készültek, vagyis nagyjából egy kategóriába sorolandók a hódmezővásárhelyi jóslatokkal. Könnyen az ellenkezőjük lehet igaz. A felmérések nem számolhattak akkora részvétellel, mint ami “hódmezőlázárhelyen” megvalósult. Nem tudhatták azt, hogy józan keresztény, minden bizonnyal templomba is járó magyar emberek unokáik és dédunokáik sorsáért aggódva nemet mondtak a fennálló hatalomra. Nemet mondtak a hazugságáradatra, az évek óta tartó gyűlölet kampányra és a korrupciónak nevezett szemérmetlen lopásokra, ami ma már „törvényes” Magyarországon. Nemet mondtak a demokrácia lopakodó leépítésére, az Európából való lassú, de biztos kihátrálásra, az egész világgal szemben folytatott harcra, aminek csak az lehet a következménye, hogy egyedül maradunk a világban, mint az ujjam és akkor aztán megnézhetjük magunkat. Nem vigasztal, hogy vannak országok, amelyek látszólag a kormány mellett vannak. Szlovákia, ahol nemrégiben megöltek egy maffiaellenes újságírót, Azerbajdzsán, amelyik pénzt küldött a baltás gyilkos elengedéséért és Oroszország, aminek vezetője a Kreml közelében lövette szitává politikai ellenfelét. Kétség kívül miniszterelnökünknek Ausztriában is vannak szimpatizánsai, de ez nem gátolja meg az osztrák államot abban, hogy pert indítson Paks 2 leállítását követelve.
A közelgő országgyűlési választás kormánypárti oldalról a pénzről és a hatalomról szól. Ellenzéki oldalról a demokrácia és a köztársaság helyreállításáról. Mondják, Orbán választási vereségét sem ismerné el, ha kell, erőszakhoz is folyamodna. Ehhez jó előképet szolgáltat 2002-es veresége utáni fellépése. 2006-ban a feldühödött tüntetőket a békés felvonulók közé vezette és szinte tapsikolt a rendőri intézkedéseknek. Minél rosszabb, annál jobb! – volt a jelszava akkor.
“Azért vagyunk a világban, hogy valahol otthon legyünk benne” – szokták idézni Tamási Áron szavait. De azt már nem teszik hozzá, hogy ezt egy amerikai fekete bőrű ember, egy “migráncs” szájába adja az író.
Nekünk nem Amerika, hanem Magyarország és ez a kisváros a hazánk. Védjük meg ellenségeitől!
Lékó Sándor
Leave a Reply