A Bródy túrakör a hetedik túrájához érkezett, amivel véget is ért a 2016-2017-es tanévre betervezett természetjárásuk.
Ingókő a kőtengerben címet kapta, az utolsó kirándulás amit Pegánné Göntér Szilvia túravezetésével teljesítettek a Bródy Imre Gimnázium diákjai. Kissé szeles, de jó időben indultak útnak az ajkai pályaudvarról május 20-án, reggel nyolc órakor. A busz egészen Balatonhenyéig vitte őket, hogy az Országos Kéktúra útvonalon bejárják a Káli-medence legszebb részeit. Odaérkezve a tanárnő elmondta a település történetét, majd ismertette a részletes, 15 kilométeres útvonalat. Elsőként a 369 méter magasságban lévő Fekete-hegyet hódították meg, annak is a legmagasabb pontján lévő, fából épült, háromszintes Eötvös Károly-kilátót. Felérve a diákok, dacolva a fáradsággal, szinte versenyezve rohamozták meg a kilátó legfelső szintjét. Fentről csodálatos panoráma nyílik nemcsak a festői Káli-medencére, hanem a Tapolcai-medence tanúhegyeire, a Balatonra, és a Tihanyi félszigetre is.
Sokat nem időztek a hegytetőn, mert még hosszú út állt előttük a célig. A meredek hegyoldalon egymást segítve ereszkedtek lefelé. A Szentbékkálla felé vezető úton az Öreghegyi-kútnál megálltak kicsit felfrissülni és megtöltötték kulacsaikat a hideg és tiszta forrásvízből. A Fekete-hegy oldalán lefelé menet eljutottak a töttöskáli templomromokhoz. Sajnos a templom eléggé elhanyagolt, gazos állapotú, illetve beborítja a falakról lehulló bazalt törmelék. Egy figyelmeztető tábla jelzi is, hogy senki ne másszon a falmaradványokra. Ezért csak óvatosan csodálták meg. Egy másik romot is útba ejtettek a túra alatt, ez a velétei palotarom volt. A kihelyezett ismertető tábla szerint ezt a palotát még a XIV. században a veszprémi püspök építtette és nem egyházi célokat szolgált. Tovább menetelve elérkeztek a túra leglátványosabb részéhez, a Kőtengerhez. Ez Szentbékkállától nyugatra fekszik. Régen az intenzív vulkanikus tevékenységnek köszönhetően alakultak ki ezek a kövek, amelyeket a szél, a csapadék, az erózió tovább formázott. A kövek nagysága és magassága meglepő. Némelyik ház nagyságú. Közülük az egyik sziklacsoport különösen érdekes, ez egy hatalmas kőtábla és enyhe billenéssel megmozdul, ha a végére állnak. Ezért is kapta az Ingó-kő elnevezést. A bátrabbak felmásztak, hogy kipróbálják ezt a jelenséget. Az itt eltöltött hosszabb pihenő miatt mindenkinek jutott ideje szelfizni a sziklatetőről vagy a kövek mélyedéseiben megtelepedő ritka virágokat és lepkéket fotózni. A végállomás előtti utolsó szakasz a Teodóra- Kékkő tanösvényen át vezetett. Az ösvény állomásainak egy-egy szakasza földünk történetét valamint a térség természeti kincseit, gazdag vízkészletét és a Theodora ásványvizek eredetét dolgozza fel. Az idő ösvényen végigsétálva minden lépésükkel 2 millió évet haladtak előre az időben, mígnem elértek napjainkig. A tájékozódásban kék színűre festett, faoszlopokon álló, bogár alakú kavicsok voltak a segítségükre. Így érkeztek Kékkútra, ahol már várta őket a busz, hogy hazaszállítsa a megfáradt csapatot. A buszon Pegánné Göntér Szilvia tanárnő megköszönte a diákoknak az egész tanéves túra részvételt és mindenkinek névre szóló teljesítmény emléklapot osztott ki.
F.D.L
Leave a Reply