Itt a gombaszezon, de fő az elővigyázatosság!

Bimbós pöfeteg (ehető)

A nagy nyári melegek után elérkezett a csapadékos ősz időszaka, így egy-egy kiadósabb esőt követően a páradús meleg az erdőkben kedvező klímát biztosít a gombák növekedéséhez. Ilyenkor szinte szőnyegként terülnek el a kalapok az avar között.

Minap a tósoki erdőt járva számos gombafajtát szedtünk, de kétféle pereszkeszerű egyedet nem tudtunk egyértelműen azonosítani. Mi ilyenkor a teendő? Természetesen a bevizsgáltatás! A Vásárcsarnok szakértőjét  kerestük fel ez ügyben. Hiri László készségesen állt rendelkezésünkre. A szemrevételezés és szagminta vétel közben elmondta, hogy évek óta piacos napokon, a reggeli órákban többen felkeresik gombaazonosítás céljából. Ekkor néhány tanáccsal is ellátja a bizonytalanokat.

Zöld hátú galambgomba: rántva és pörköltnek is finom

Az első és legfontosabb szabály, hogy ilyenkor, amikor tele van az erdő szemnek, szájnak kívánatos gombákkal, csak az általunk jól ismert evésre alkalmasat szabad felszedni. Ne csábítson bennünket a mennyiség és a látvány. Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy ehető-e, inkább ne kísérletezzünk, hagyjuk ott. 

Ám, ha mégsem tudunk ellenállni, akkor elkülönítve szedjük a gombákat és keressük fel a szakembert. A kosarunkba ilyenkor legyen olyan egyed is, amelynek meghagyjuk a szárát és a tönkjét. Ez azért fontos, mert napjainkban számos ismeretlen gomba kerül be az országba főleg a kamionok által, így nagy gonddal kell még a gombaszakértőnek is hozzákezdeni az azonosításhoz.

A halálosan mérgező gombák jegyeit tanuljuk meg! Főként a gyilkos galócát ismerjük fel, mivel az a legveszélyesebb gyilkos gomba. Ha erdőben találkozunk vele, ne rúgjuk fel, mert a spórák szétszórásával is a szaporodását gyorsítjuk. Ha véletlenül a kosarunkba kerül, akkor az összes gombát ki kell dobni a szemétbe (nem a trágyadombra). A légyölő galóca, párducgalóca, fehér galóca valamint a mérges pókhálósgomba és a redős papsapkagomba jegyeit sem árt ismerni, ugyan ezek ritkábban fordulnak elő.

Fontos szabály, ha jól ismerünk néhány ehető gombát, akkor azt is tanuljuk meg, hogy melyik hasonló mérgező társával lehet összetéveszteni, mivel előfordulhat, hogy az ehető gombák közé keveredik.

Nagy őzlábgomba: rántva nagyon finom

A tévhiteket pedig felejtsük el! A leforrázott gomba nem veszti el méregtartalmát, a csiga rágta, kukacjárta is lehet mérgező. Az ezüstkanál nem a méreganyagtól színeződik el. Nem fogyasztható minden kellemes illatú és jóízű gomba. Nem minden esetben mérgező az a gomba, amelynek elszíneződik a húsa, sőt vannak közöttük kifejezetten finom ehető egyedek.

Néhány tinóru féle: ehető

Ha jól ismerjük a gombákat, akkor a felszedésnek adjuk meg a módját. Szabadítsuk ki a növényzet közöl. Csavarjuk ki a tönkjét és avarral takarjuk be a helyét, így nem száradnak ki a kezdemények és növelni tudjuk a további termést. Vizes, kukacos, nagyon rágott gombát ne vágjunk le, ne vigyük haza, mert úgyis a szemétben végzi.

Jól sikerült erdei, mezei séta után, ha hazavittük a begyűjtött gombákat, akkor egy asztalra egyesével kirakva csoportosítsuk fajta szerint. Így sokkal hamarabb felfedezhetjük, ha véletlenül étkezésre nem alkalmas gomba vegyült a kosarunkba – tapasztalatból tudjuk. Kétes eredetű gombát akkor se fogadjunk el, ha ismerjük, ugyanis nem tudhatjuk, hogy milyen másik gombákkal együtt szedték, nem ismerjük a környezetet.

Légyölő galóca, azaz mesegomba: mérgező

Nyugodt lélekkel csak akkor menjünk gombázni, ha a felszedett gombáról teljesen meg vagyunk bizonyosodva, hogy nem mérgező, mert bizonytalanságunk, álmatlanságunk ugyanolyan káros lehet, mint egy enyhe gyomorbántalmakat okozó gomba.

Cs. Bosits Évi

Comments

comments

Be the first to comment

Hozzászólás