A fantáziának semmi sem szabhat határt a kreatív emberek életében. Ha valaki csak „firkál”, de mégsem lesz belőle művész, akkor se bánkódjon, hiszen az alkotás folyamata mindig gazdagítja a személyiséget – tudtuk meg az Ajkai Grafikai Műhely 34. Nemzetközi Grafikai Táborában, amit a Magyarpolányi Tájházban szerveztek a közelmúltban.
Látogatásunkat a nyílt napra időzítettük, aznap ugyanis nemcsak a művészek munkáiba nyerhettünk betekintést, de kérdéseinket is volt idő feltenni. A festékes dobozokkal, rongyokkal, rajzeszközökkel és száradó papírokkal színesített forgatagban egy más, rendkívül intuitív világba kaptunk kulcsot a tábor húsz alkotójától. A sokszorosító grafika végtelen birodalma formálódott pillanatról pillanatra előttünk.
Az arcokon koncentráció és lelkesedés tükröződött. A háttérből zene szólt. Az asztalokon erős lámpák világítottak, a terem többi része viszont rejtelmes félhomályba borult. Az alkotás szenvedélye szinte tapinthatóvá vált ottlétünk alatt.
Benyomásainkat a tábor egyik művésze is megerősítette, beszélgetésünk során ugyanis rámutatott, hogy nem elsősorban a végeredmény, hanem a kidolgozás folyamata nyújt örömet számára, amikor a semmiből a kreativitás révén valami új születik.
– Egy idő után az ember egyre nagyobb rutinnal rendelkezik a vázlatok elkészítésénél, de a legjobb az, amikor akár három és fél évtized után saját magunkon is meglepődünk, hogy mi minden tud még kicsúszni a kezünk közül. Az alkotás nem mérnöki munka. Itt nincsenek objektív értékek. Össze lehet hasonlítani ugyan a munkákat egymással, de nem érdemes, hiszen mindenki másképp látja a világot. Pont ezért jó, ha nem konkrétumok alapján kell dolgoznunk. Az elvont fogalmak, mint amilyen a lüktetés, vagy a harmónia sokkal kifejezőbbek, mégis teret hagynak a saját elképzeléseknek – részletezte egy plexi vázlat festése közben Fábián László.
Egy budapesti alkotó a technikában rejlő sokszínűséget tárta fel előttünk. Gondosan karcolta az előtte fekvő, saválló anyaggal borított rézlapot, közben pedig mesélt. Megtudtuk tőle, hogy a különféle fogorvosi szerszámokra emlékeztető eszközökkel eltérő felületeket tud létrehozni. Van olyan kéziszerszám, amivel érdesíteni, mással finomítani lehet a felületet. Rontás esetén lehetőség van a javításra is. A vizualitásról kiemelte, hogy többnyire épületeket kreál rézre, illetve papírra. Általában a számára tetsző helyeket lefényképezi, akvarellel megfesti, toll-vázlatot készít belőlük, majd ezt követően rézkarcot készít a vázlatokból. Aprólékos stílusa mellett nem lehetett elmenni szó nélkül.
– A sokszorosító grafikáról a többség nem tudja hogyan készült. Az emberek többnyire azt hiszik, hogy egyszerűen csak rajzoltuk a képeket, pedig ez nem igaz. Ritka technikáról van szó, ahol először a kívánt mintát megtervezzük majd fémlemezbe karcoljuk. Ezt követően befestjük, amit vizes papíron jelenítünk meg. Szükség van hozzá présgépre is, nem hiába ez egy speciális eljárás – tájékoztatta lapunkat az alkotó pajtában Csabai Tibor, a tábor vezetője.
A grafikus kifejtette, hogy a tábor szinte egyedülálló az országban, ugyanis nagyon ritka hogy valahol csak ezzel az eljárással foglalkozzanak a résztvevők. A legtöbb helyen a szobrászok, képzőművészek, festők és grafikusok együtt vannak, de mindenki a maga területén alkot néhány napon át.
– Különösebb tematikánk nincs, ez szabadabbá teszi a tábor légkörét. Viszont a művekből nyolc-tíz nyomat készül. Itt barátok jönnek össze mindig. A fiatalokat is szívesen látjuk, akárcsak a külföldi vendégeket. A mostani táborba egy francia művész tartott velünk, az egyesületünk két tagja pedig külföldön alkot éppen – folytatta Csabai Tibor a beszámolót, aki szerint a nyári többnapos összejövetelek jó színterei a tapasztalatcserének és nagy beszélgetéseknek is. A résztvevőknek ilyenkor van lehetősége a környékbeli művészekhez is ellátogatni, vagy például kortárs kiállításokat meglátogatni közösen.
Leave a Reply