Enyhén szólva se volt nagy az érdeklődés a Dumaszínház legutóbbi előadása iránt, mindössze százhetvenkét ember döntött úgy, hogy belépődíjat áldoz a humor olyan „nagyágyúira”, mint Beliczai Balázs, Dombóvári István és Mogács Dániel.
A műsor meglepetéssel kezdődött, mert a meghirdetett trióhoz képest az est első fellépője Valtner Miklós volt. Akinek neve még kevésbé ismert, így bevezetőként életpályája felvázolása nem volt indokolatlan. Ebből kiderült, hogy foglalkozását tekintve artista és műsora első felét is a munkájából eredő kellemetlenségekre építette, amiből nem nélkülözte a közönséget megosztó kifejezéseket sem. A második részben előkerültek a jó öreg összeköltöztem a barátnőmmel sztorik, kicsit átcsomagolva. Ez persze, nem azt jelenti, hogy nem szórakoztató, pláne egy olyan jó és hálás közönségnek, mint az ajkai.
Valtner Miklós tapsába besétált a színpadra az est legdinamikusabb stand up komikusa, Beliczai Balázs, aki a gyerekvállalás nehézségeit taglalta hosszú perceken át, zenei aláfestéssel. Az ő műsorából sem maradhatott ki a felesége és a család, valamint a mindennapok valós vagy vélt problémái. Zárásként meglepte a közönséget – pontosabban azt a részét, amely nem volt ott előző előadásán – a New York, New York ajkai verziójával.
Szünet után Mogács Dániel lépett színpadra, akinek mottója. „Nincs rossz előadó, csak szar közönség.” Mindjárt az elején leszögezte, hogy nála nem léteznek az etikett szabályai, amit hamar be is bizonyított. Sikerült belekötnie egy szünetről késve visszaérkező nézőbe, majd hosszan taglalta az ásítás és a szellentés témakörét.
Utoljára Dombóvári István következett, aki a tévéből már ismerhető humorbombáit dobálta a közönségre, amelyek nem mindig találtak célba. Nála sem maradhattak ki az ismert tv reklámok elemzései és a családja cikizése.
Mindezek ellenére elmondhatjuk, hogy szórakoztató két órában volt része a jelenlévőknek, leginkább azért, mert erősen akartak is szórakozni.
F.P.T.
Leave a Reply