Április 16-án töltötte be a 90. életévét, de húszat bármiféle lelkiismeret furdalás nélkül letagadhatna Léki Imre János, Imre bácsi, akire sokan máig az egykori Léki-bolt vezetőjeként emlékeznek városszerte. Az idős férfi talpig úriember, egy igazán jó kedélyű figura, aki sosem fogy ki a történetekből, még akkor sem, ha éppen a születésnapja alkalmából köszöntik.
Az ünnepelt maga nyitott ajtót vendégeinek. Fessen, öltönyben várta a városi küldöttséget, majd vidám poénok keretében invitálta látogatóit a nappaliba. A szépkorú bácsitól a szobáig tartó rövid úton megtudtuk, hogy egy korábbi álma alapján minimum 109 éves koráig fog élni. Erre meg is van az esélye, ha a későbbiekben is ilyen fitt és vidám tud maradni, mint amilyennek a találkozás alkalmával bizonyult. A hosszú élet titka szerinte amúgy a mértékletességben és a tevékeny mindennapokban rejlik.
– Nézzék csak, itt van az elemi iskolás bizonyítványom és a segédlevelem. Kicsit megsárgultak ugyan az évek alatt, de megvannak ennyi idő után is. Kitűnővel végeztem el az első hat osztályt, mondták is anyámnak az iskolában, hogy adjon papnak, de én nem akartam az lenni, viszont kereskedő annál inkább – emlékezett vissza gyermekkorára az ünnepelt, aki több kitérő és kanyar után érte el a célját, hogy az általa álomszakmának tartott területen dolgozhasson. Közben volt ács, áruszállító, hadifogoly a háború alatt, meg ami még közbejött…
Imre bácsit dr. Horváth József alpolgármester és Péntek Magdolna, az Ajkai Közös Önkormányzati Hivatal Szociális és Igazgatási Irodájának vezetője köszöntötte virágcsokorral a jeles napon, lánya Jolán és élettársa Gizella jelenlétében. Az ünnepségen az alpolgármester felidézte az idős férfi kalandos életútját, ám az emlékezés közös sztorizgatásba csapott át, ahol bizony a régi Fradi csapatok névsorától egészen a gyümölcsfák metszéséig jutott a kis társaság.
Léki Imre János 1927-ben Tüskeszentpéteren látta meg a napvilágot. Családja földműveléssel foglalkozott, testvére nem volt. Mivel a szülei korán elváltak, az édesanyja egyedül nevelte fel. Az elemi iskolát még Tüskeszentpéteren kezdte el, de mivel sokat költöztek az édesanyja munkája miatt, aki cseléd volt, ezért a hatodik osztályt már Csáfordon fejezte be a kisfiú, kitűnő eredménnyel. (A hetedik-nyolcadik évfolyamot felnőttként végezte el). A hatodik osztályt követően beállt egy ács mellé dolgozni. Imre bácsi elmondása alapján disznóóltól a kerítésig mindent barkácsoltak, legemlékezetesebb munkája azonban egy híd volt, amit a Zala folyóra építettek. Majd Zalaszentgróton inasként tevékenykedett egy textil kereskedőnél 1944-ig, de ekkor már javában zajlott a második világháború. Sárvárra vitték, mint leventét, ahonnan Németországba került hadifogságba. Az ifjú lefogyva ugyan, de különösebb egészségkárosodás nélkül tért haza 1945 januárjában.
Beszélt látogatóinak a háború alatt átéltekről, hangsúlyozva, hogy a leleményességnek és a bajtársiasságnak milyen nagy szerepe volt a túlélésben. Rámutatott, hogy sem akkor, sem később nem volt kórházban az évek alatt.
Mivel 1945 után a szakmájában nem tudott elhelyezkedni, ezért Pestre ment, ahol különböző üzemekben vállalt munkát. Dolgozott egy hús- és hentesáru üzemben is árukihordóként, ahol kerékpárral szállította ki a termékeket a megadott címekre, de nem szeretett ott lenni, ezért inkább hazament az édesanyjához Aranyodra.
1949-ben ismét Pestre utazott szerencsét próbálni, sikerült is bekerülnie a Divatcsarnokba kereskedőnek, majd egy országos vásározó cégnél folytatta a pályafutását két éven át. Ezt a munkát nagyon szerette, mert sokat lehetett utazni, ami változatos és érdekes életet kínált az ifjúnak, a jó kereseti lehetőségről nem is beszélve. 1952-ben két hónapig katonáskodott Debrecenben, utána visszaköltözött Zalaszentgrótra, ahol megnősült, felségül vette gyermekkori szerelmét, ám a házasság nem tartott túl sokáig. 1954-ben már ismét független férfiként próbált boldogulni. Közben Pesten elvégzett egy belkereskedelmi szaktanfolyamot, amely után bolt ellenőri állást kapott a Veszprém Környéki Kiskereskedelmi Vállalatnál. Ajka és környéke lett a férfi területe. Ekkor már a városban lakott, 1956-ban pedig megismerkedett egy helyi lánnyal – aki szintén kereskedő volt – és feleségül vette. Egy gyermekük született, Jolán. A bolt 1964-ben nyílt meg a Móra Ferenc utcában, ahol 1987-ig, egészen nyugdíjba vonulásáig dolgozott üzletvezetőként az idős úr.
A szépkorú férfi Ajka társadalmi és politikai életében is aktívan részt vett. Nagyon szereti a várost, sok embert ismert meg itt, akik elmondása alapján szeretik és megbecsülik, ezért nem akar innen soha elmenni. Mindig rajongott a sportokért (szurkolóként), különösen a fociért, (a Városi Sportkörnek is tagja volt) ma is követi, de az utóbbi években nem jár már ki a meccsekre.
Imre bácsi jó egészségi állapotnak örvend, ma is aktív, rendszeresen használja a jogosítványát. Szabadidejében szívesen kertészkedik, máig ő metszi földjén a gyümölcsfákat. Két unokája és egy dédunokája van, akik rendszeresen látogatják. Születésnapja alkalmából nagyszabású ünnepséggel lepték meg a rokonai.
Leave a Reply