A diákok még a péntek délutánjukat is az iskolában töltötték, de szívesen tették, hiszen kiválóan érezték magukat. Számtalan feladatot kellett megoldaniuk, aminek összeállításában még a történelem tanár is részt vett. Ők mégis táncra perdültek és boldogan ugrottak osztályfőnökük nyakába.
Az elsős, jobban mondva a kilencedikes avatót, már évtizedek óta megrendezik az Ajkai Gimnázium, Szakgimnázium, Szakközépiskola, Általános Iskola, Sportiskola és Kollégium, Bánki Donát Intézményegységben. Bokor Zoltán, a Diákönkormányzat (DÖK) segítő pedagógusa egykor maga is az iskola tanulója volt, jelenleg történelmet oktat a középiskolásoknak. A DÖK tagjaival együtt szervezték meg a programot, amelynek célja, hogy az élmény által összetartó közösségek alakuljanak ki mind a hat, szeptemberben indult osztályban.
A székek, a padok és az asztalok mind levándoroltak az aulába, a fiókokból előkerültek a fekete rúzsok, a szivárványszínű parókák, a kalapok, a baseball sapkák, a farmerok és a színes ingek – attól függően, hogy a 140 diákból álló csapatok milyen zenei stílust képviseltek. A végzős kalózok, Cséri Viktória és Horváth Ferenc ügyesen látták el a műsorvezetői feladatokat, a tanárokból álló zsűri is jól szórakozott a rendezvényen, amire az osztályok saját készítésű zászlóval készültek.
Sok más mellett az iskola új diákjai Despacito paródiát adtak elő, ódában dicsőítették osztályfőnöküket, színes kötényekben rántottát és csokis-ropis tortát készítettek. Múmiák versenyeztek napszemüvegben és szalmakalapban. Az osztályfőnökök feltűnő sminket kentek a tinikre, majd együtt „tomboltak” metal zenére. A felszabadultság tetőfokára hágott, amikor a karaoke alatt zengett az iskola a „nyolc óra szórakozás”-tól, Fenyő Miklós dalaira pedig megtelt a táncparkett.
Az öttagú, tanárokból álló zsűri a könnyűzenei tehetségkutatók mintájára szerencsére az összes versenyzőt továbbjuttatta, egészen júniusig, a legtöbb szavazatot a „g” osztály kapta. A későbbiekben fog majd eldőlni, hogy szerepelnie kell-e valakinek augusztusban a vigaszágon.
Leave a Reply