Aki közeleg a kilencven felé, annak az élete már történelem. Így van ez Jenei Ferenccel is. Rendkívül tartalmas életének pillanatai más és más korszakot elevenítenek fel.
A trianoni békekötés után 1930 és 1945 között Bódén működő bolgárkertészet meghatározó volt az életében. Mivel alkalmanként besegített – korabeli társaival együtt – a Bulgáriából érkezett főkertésznek a könnyebb munkákba, azért korán megismerkedett a zöldségfélék termesztésével, az öntözéses művelés fontosságával. Bizonyára ezek az élmények hatnak ki mostanság is a konyhakertben végzett tevékenységére.
A nevelőszüleitől megörökölt portát szépen rendben tartja. Évtizedeken keresztül a feleségével szépítgette, bővítette a házat. Hosszú életének a titkát a rendszerességben, a tudatosságban határozta meg. Napjainkban is minden este megtervezi a következő napi teendőit. Így soha nem maradnak el a fontosabb dolgai. A kertben még aktívan tevékenykedik az 1928-ban született fáradhatatlan nyugdíjas. Mindent megtermel, ami szükséges feleségének a konyhában. Sőt a ház körüli kordonos szőlőn évente 300 liter bor készítésére elegendő szőlőt is gondoz.
Szívesen mesél gyermekkoráról, amikor még az Ármin-aknán laktak, onnét jártak le a többi gyermekkel a csingeri iskolába hóban, fagyban. (De nem csak ők gyerekek, még a bányaigazgató Czekelius Günther is naponta megtette ezt az utat. Télen sítalppal, jó időben biciklivel.) Aztán negyedik osztályos korára elkészült a házuk Bódén és ott járta ki negyediktől a hat elemit. Az iskola befejezése után meddőválogatóként dolgozott, de mindig vonzotta a mozdonyvezetés, így kitanulta azt a szakmát. Sőt a vasas szakmát is el kellett sajátítania, hogy a nagykorúságot elérve már vezethesse az Ajkáig közlekedő mozdonyt, amelyből egy a csingeri Bányász Emlékparkban látható. Visszaemlékezve véget nem érő történeteket mesélt a vasúton eltöltött rövid időszakáról.
Később a MÁV átvette a vasutat. Hívták oda, de ő itt akart maradni az ajkai szénmedencében. Ezért új helyen a Jókai bányában kezdett dolgozni, mint villanyszerelő, mert közben azt a szakmát is kitanulta. Nyugdíjazásáig, 1985-ig dolgozott ott. Nyugdíjba vonulásával a közösségi élet jobbá tételén tevékenykedett tovább. A bódéi katolikus egyházközség gondnoki teendőit látta el 15 éven keresztül. Napjainkban a Nosztalgia Nyugdíjas Klub aktív tagja. Érdemei vannak a két világháború bódéi áldozatai emlékére állított emlékmű létrehozásában, valamint az 1848-1849-es Emlékpark megvalósításában. A temető bővítésében, a hullaház megépítésében is sokat dolgozott. Örökmozgó, ezerműves. Hetven éves koráig nem tudta, hogy mi a betegség. Úgy meséli, hogy mindvégig nagy szerepe volt életében a kétkezi munkának. Szabadidejében pedig sokat mozgott, főként úszott. A Balatonfüred – Tihany távolságot többször teljesítette. A sport állandóan jelen volt az életében. Még napjainkban is részt vesz sportversenyeken, persze már a nyugdíjasok között. Rengeteget utazott, kihasználva a vasutas igazolvány adta lehetőségeket. Szinte egész Magyarországot bejárta. A vasúti útvonalakat fejből fújja.
Aktív nyugdíjas tevékenységéért 2010-ben az Idősek Világnapja alkalmából kitüntették „Az időskorúakért végzett kiemelkedő közösségi munkájáért”.
Cs.B.É.
Leave a Reply