Polt Balázs, a Fekete István – Vörösmarty Mihály Általános Iskola és Gimnázium tizenegyedikes diákja rendhagyó nyári szórakozást talált magának. Országjáró körútra indult teljesen egyedül, hogy megismerje hazánk legszebb vidékeit és tapasztalatot gyűjtsön egy későbbi kiránduláshoz, ami még a mostaninál is nagyobb falatnak tűnik. A fiú számára ugyanis kihívás, hogy egyszer egész Európát keresztül-kasul bejárja és felfedezze vonattal. Mostani kalandjáról kérdeztük.
Manapság a fiatalokat alig lehet kirobbantani a virtuális térből, te pedig elhatároztad, hogy „világgá mész”. Honnan jött az ötlet, hogy meghódítod vonattal az országot?
– Az ötlet úgy jött, hogy két éve láttam egy hirdetésben az új MÁV vakációbérletet, aminek az a lényege, hogy egy fix összegért korlátlanul lehet utazni a legtöbb (nem IC és RJ) vonaton. Már akkor elgondolkoztam azon, hogy milyen jó lenne korlátok nélkül, szabadon bejárni az országot. Végül idén télen döntöttem el, hogy belevágok és elkezdtem tervezgetni a vakációs időtöltést. Kezdetben még nem voltak nagy terveim, de a nyár elejére lényegében összeállt a fejemben a lista, hogy mi mindent szeretnék megnézni. Az általam ismert nevezetességeken túl sok érdekességet találtam a neten, így válogattam ki végül az úti célokat.
Utazni sosem olcsó mulatság, hiába a diákjegy, vagy ez esetben a vakációbérlet, miből fedezted a rendhagyó túrát?
– Az utazás költségeit nyári munkából és a családom, elsősorban a nagyszüleim támogatásából sikerült összegyűjtenem.
Hány napig jártad az országot és merre vitt az utad?
– Huszonkilenc napot voltam úton. Ebből kilencet a Dunántúl megismerésével töltöttem. A megyeszékhelyek azon látnivalóin kívül, amelyeket korábban még nem volt alkalmam felfedezni, megtekintettem Mosonmagyaróvár gyönyörű városát, a Jáki és Lébényi templomot, a Várpalotai, Csókakői, Sárvári és Tatai várat és a településekhez tartozó további érdekességeket. Révkomárom és Esztergom kimondottan tetszett és még tucatnyi más hely is, de hát órákig tudnám sorolni…
Útközben szálltál meg, vagy mindig hazajöttél esténként?
– A Dunántúl megismerése alatt még hazajártam, hiszen viszonylag közel volt, ám utána indult az első többnapos túra a más-más városokban alvással. Három napot töltöttem Visegrád környékén és Nógrád megyében, ahol a Dunakanyaron át Nógrád megye főbb várait és látványosságait jártam végig, beleértve Drégely, Nógrád, Hollókő és Csókakő várait. Itt már sok gondot okoztak a gyéren induló buszjáratok a csatlakozásnál, így a stoppolást is kipróbáltam. Egy család felajánlotta, hogy elvisznek egyik helyről a másikra, így elértem a következő vonatot. Aztán az Északi-középhegység volt a cél. A négy napos kirándulás során Miskolc városát, a Szögligeti várat az elhagyatott faluval, Lillafüredet, a Szalajka völgyet, a Siroki várat és a Kanázsvárat tekintettem meg. Egy teljes napot Budapesten töltöttem, majd hármat az Északi-középhegységben, ahol a legtöbb látnivalót terveztem be. A Felsőtárkányi és a Mátravasút mellett különösen jó élmény volt például tanyán aludni, ritkán van részem ilyesmiben.
Ezek szerint a látnivalókon túl más jellegű tapasztalatokat is szereztél…
– Ez így van. Mindig volt valami újdonság. Következőként négy napot töltöttem az Alföldön, ahol a Kiskunság nagyobb városait, Baját, Kecskemétet, Szentest, Szarvast, Gyulát, Makót, és Békéscsabát jártam körül. Talán a Szarvasi Mini Magyarország volt az egyik legkülönlegesebb élményem, hisz a nagyjából hetven épületből álló modellkiállításból sok épületet felismertem, amit utam során megtekintettem, vagy terveztem megtekinteni. Ezután három napot töltöttem a Nyírség és a Hortobágy, továbbá a Zempléni hegység területén és Debrecenben. Itt a Hortobágy különlegessége és a Zempléni hegység sokszínűsége fogott meg. Mivel a buszok nem akkor jártak, amikor nekem jó lett volna, így maradt a stoppolás ismét. Megnéztem Szerencs és Mád települését, a Boldogkői és Regéci várat, valamint Vizsoly faluját a bibliával és az Árpád kori templommal együtt. Nyíregyháza is tetszett. Az utolsó három napos útra fáradtan, de mégis elszántan indultam el. Megtekintettem zárásként Pécs, Kaposvár és Mohács városát, illetve a Szigetvári és Siroki várat. Jártam a Somogyvámosi Krisna-völgyban és a Pusztatoronynál is. A közel egy hónapos út alatt százhúsz látnivalót és nyolcvan úti célt pipálhattam ki a listámon.
A kíváncsiság vagy a megismerés hajtott, hogy véghezvidd a kihívást? Milyen tapasztalatokkal tértél haza? Megerősített az utazás?
– Az első és legfontosabb célom hazánk megismerése volt, szerettem volna meglátogatni és megtapasztalni azokat a városokat, nevezetességeket, amelyekről a tanórákon tanultam, vagy hallottam. Magyarország hihetetlen gazdag mesterséges és természeti kincsekben egyaránt, így fontosnak tartottam, hogy mindent testközelből éljek át. Az úton megtapasztaltam, hogy milyen jó magyarnak lenni, hiszen számtalan csoda vesz minket körül, amivel nem is vagyunk igazán tisztában. Emellett hasznos jellemfejlesztés is volt, hiszen az ember ilyenkor viszonylag magára van utalva, így megtanul önállóvá válni és hasznos készségeket sajátíthat el.
Merre tovább, lesz még hasonló utad?
– Jövőre úgy tervezem, hogy ami kimaradt a jelenlegi terveimből, azt nézem meg. Egyik álmom az, hogy ugyanezt a típusú utat kiterjesszem a Kárpát-medencére vagy akár egész Európára.
Leave a Reply