Oltári bulit csapott a friss aranylemezes Mystery Gang és a Memphis Moon ’55 a Kaszinóban, ahol igazi pin up girl-ökből, laza csávókból és őrült ritmusokból sem volt hiány. A Rakéta Presszó és környéke sugárhajtású járművé alakult egy estére, ami az ötvenes évek Amerikájába repítette vissza a jelenlévőket.
Az este különleges műsorral kezdődött, a Memphis Moon ’55 ugyanis autentikus rockabilly dallamokkal indította a bulit. A zenekart nyár elején a Mystery Gang frontembere, Egri Péter alapította, így az előzenekar és a „sztárvendég” lényegében összemosódott. Ám ez a legkevésbé sem zavarta a táncra éhes közönséget.
Míg a Memphis Moon ’55-ben a hagyományosabb vonalé volt a főszerep, dob nélkül, autentikus gitárral fűszerezve, csakúgy mint Elvis Presley, vagy Johnny Cash idejében, addig a Mystery Gangnél visszatért a lüktetés, onnantól pedig nem volt megállás. A koncerten egyfajta pozitív flow élménnyel gazdagodott mindenki, ami a két csapat (átfedéssel, szóval majdnem egy) őszinte örömzenéjéből fakadt.
*** INTERJÚ
Egri Péter frontembert még a színpadra lépés előtt elcsíptük egy rövid interjúra, aki a színfalak mögött egy kis grátisz zongora produkcióval „melegített” az estére, előre jó hangulatot generálva mindnyájunknak. A kivarrt, ördögi tekintetű énekes szinte régi ismerősként üdvözölt bennünket, közvetlenségével hamar cáfolva a rideg sztárok sztereotípiáját. Sokat nem kellett tehát a közös hullámhosszra várni, így bele is vágtunk a közepébe.
Gitár, zongora, nagybőgő. Ezek szerint mindegy milyen hangszer, a második taktus, vagy húrpendítés után úgyis leveszitek a közönséget a lábáról. Mi a titkotok?
– Igen ez tényleg így van. Szerintem az lehet a titok, hogy gyerekkori álmot váltottunk valóra, amit nagyon szeretünk. Mindegy milyen művészeti ágról beszélünk, mindegyiknél elmondható, hogy csak úgy érdemes csinálni, ha az ember szívvel-lélekkel csinálja.
Tényleg látszik, hogy örömzenét játszatok, minden egyes alkalom egy-egy nagy buli nálatok, akár egy kisváros színpadán, akár több ezres tömeg előtt léptek fel…
– Így igaz. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy az lett a hivatásunk, ami a szenvedélyünk és a hobbink, itt is visszaköszön a gyerekkori álom, amikor még csak a fejünkbe vettük, hogy szeretnénk rockabilly zenét játszani itthon és nemzetközi színtéren. Örömmel tölt el bennünket, hogy estéről estére a világ különböző országaiban léphetünk fel Japánon és Finnországon át, Magyarországig, vagy Németországig. Ez fantasztikus.
A közönség tutira odavan értetek, hiszen a legújabb albumotok is bearanyozódott. Mesélnél egy kicsit a korongról?
– Abszolút angol nyelvű lemezhez tértünk vissza, a Wild 50’s Nights-szal, amire különösen büszkék vagyunk, hiszen úgy lett aranylemez, hogy az internetre is feltettük, ahonnan ingyenesen letölthető, ennek ellenére az emberek meg is vásárolják.
Ami jó, az jó. Nem is kérdés. Új nagybőgős van a csapatban, aki nem mellesleg brazil. Hogyan találtatok rá?
– Három éve kaptunk egy felvételt Brazíliából, amelyen a tengerparton egy brazil rockabilly zenekar a Sometimes I Feel Like A Rockabilly Star című számunkat játszotta, amit évekkel ezelőtt írtam. Akkor örültünk neki, hogy mások is előadják a zenéinket. Mit ad isten a közelmúltban az egyik budapesti koncertünkön jelentkezett a fiatalember, hogy ő küldte ezt a felvételt. Jó volt találkozni vele. Közben már a Memphis Moon ’55 beindításán is gondolkoztam, hogy még színesebben mutathassuk be a rockabilly műfajt a közönségnek, így izgalmas időszak volt ez. Singer, az előző nagybőgősünk, pedig ebben az időben került választás elé család, kapcsolatok és visszavonulás között, így Allisson Guimaraes Santos pont jókor volt jó helyen.
A rockabilly az egyik legkorábbi és legmeghatározóbb rock ‘n’ roll zenei műfaj, amely az 1950-es évek Amerikájában bukkant fel. A műfajt végig az eredeti megalkotója, Elvis Presley uralta és jelentős befolyással bírt a későbbi rockzenére, valamint a popkultúrára rövid fénykora ellenére is. A 70-es évek végén és a 80-as évek elején a rockabilly feltámadt, és a mai napig megmaradt mint szubkultúra.
Leave a Reply