Idén először zajlott telt ház előtt az ajkai kórusok farsangi vidám hangversenye. A Nagy László Városi Könyvtár és Szabadidő Központ színháztermében február 19-én délután azokat is lehetett látni a nézők között, akik egyébként nem hangversenyre járók. Valószínű a rendezvény kitalálójának ez volt a titkon remélt célja.
Utassy István képviselő, az önkormányzat Művelődési-, Oktatási- és Sportbizottságának vezetője örvendett, amikor megnyitójában köszöntötte a megjelenteket. Történelmi áttekintésében a farsang magyarországi elterjedését Mátyás király udvarába vezette vissza, amikor is az itáliai rokonokat nagy eszem-iszommal, mulatsággal fogadták. A még kételkedő közönséget megnyugtatta, hogy bizony a tél és a tavasz örökös küzdelmében a tavasz fog győzedelmeskedni, hiszen a Csónakázó-tó jegén a napokban megjelent a gólya. A farsangi hagyományokkal kapcsolatban, pedig Sebő Ferenc nagyszerű megállapítását idézte: „A hagyományt nem ápolni kell, hisz nem beteg. Nem őrizni kell, mert nem rab. Hagyományaink csak akkor maradhatnak meg, ha megéljük őket!” Mi most ezt tesszük.
A képviselőt követve Kovács Rita műsorvezető maskarába öltözve üdvözölte a nézőket és a szereplő kórusokat. Az Ajkacsingeri Borostyán Férfikart, a Padragi Bányász Férfikórust, a Pedagógus Női Kart, a Cantabile Vegyeskart és a Jubilate Női Kart.
Már hagyományosan elsőként az Ajkacsingeri Borostyán Férfikar lépett a színpadra Petheő Balázsné karnagy vezetésével, Vörös Jánosné zongorakíséretével. Az urak cilinderekkel, sálakkal és sétapálcával felszerelkezve vonultak fel. A nagyon szép A La Montanara spanyol népdal előadása ismét elvarázsolta a hallgatóságot. Majd a tempósabb Karel Gott Lady Carneválját adták elő, ahol Vörös Jánosné lady szerepében zongorázott. Befejezésül két dixielandet énekeltek. Ismét bebizonyosodott, hogy a nézők szívesen hallgatják az előadásukat. A vészharangokat megkongatva: bizony szükség lenne, az egyre csak apadó létszámuk miatt néhány fiatalabb kórustagra.
A Padragi Bányász Férfikórus ismét meglepte a nagyérdeműt a Hófehérka, avagy mindennek a Clédermann az oka című műsorával. Kanyárné Grünvald Petra karnagy a Hófehérke és a hét törpe mese modern átiratát tanította be a kórusnak sok humorral, számos ötlettel. A poénok között népszerű könnyűzenei betéteket adtak elő. A Lökd ide a sörrel indítottak. Majd a Bányadalban megmutatták, hogy a fiuk hogyan dolgoznak a bányában. Közben vendégmarasztalóként a Nézését, meg a járását énekelték nagy sikerrel. A meséből nem hagyták ki a Republic 16 tonna feketeszén című kilencvenes évekből való slágerét sem. A dalok között azért zajlott a mese – amelybe Kovácsné Pogány Kinga is beszállt – ami aztán happy anddel végződött. Jött a királyfi a fehér lovon. A többit mindenki kitalálja, hogy vastapssal fejeződött be az előadás. Nagyszerű volt.
Az Ajkai Pedagógus Női Kar szokásához híven megmaradt a műfaj keretein belül. Petheő Balázsné és Cseháti Csilla karnagyok idén a filmzenék világába kalauzolták el a hallgatóságot. A Muzsika hangjával az Alpokba, a Swing kánonnal Amerikába vitték el a közönséget. A My Fair Ladyvel Londoban jártak, Az operaház fantomjával pedig Párizsban. Befejezésül Henry Mancini A rózsaszín párduc című rajzfilm zenéjének főcímdala csendült fel, amikor Vörös Jánosné rózsaszín párducként érkezett a zongorához. Az előadást finom elegancia jellemezte.
A Cantabile Vegyeskar idén lépett fel először Eisennagel Erika vezetésével. A szláv népek öltözetébe bújt kórus régi új színt hozott a színházterembe. Az énekkart Németh Szvetlana kísérte. A város egyetlen vegyeskara két, napjainkban ritkán hallható dalt mutatott be. Elsőként egy orosz népdalt adott elő Tonkaja rjabina címmel, amely a sudár hegyi kőrisfáról szólt. Majd egy cseh szerző dalát énekelték Jede sedlak do mlejna címmel. Jazz kánonnal zárták a programjukat.
Befejezésül a Jubilate adta elő műsorát, amely a tőlük megszokott könnyed, vidámságot közvetítette. A férfi jelmezbe bújt hölgyek Soltész Rezső Szóljon hangosan az ének című slágerével kezdtek. Majd egy szokatlan Macskaduett és a Jajj, cica betétdal következett. Mindezek után a pénz körül forgott minden. A Hegedűs a háztetőn és a Kabaret musicalekből adtak elő részleteket. Persze idén sem maradt el – jó magyar szokás szerint – a borozgatás. Bordallal fejezték be, amellyel a gond nélküli életre buzdítottak. A kórust Hartinger Nándorné vezényelte és Vörös Jánosné kísérte, aki egy átváltozó művész szerepét vállalta magarára számos jelmezbe bújva, mosolyt csalva a közönség arcára.
Kórusfarsang zárásaként a közel 100 fellépő Verdi Rigolettojából adta elő A herceg áriáját Petheő Balázsné vezényletével. Majd Hartinger Nándorné dirigálásában A barátság táncával hirdették, hogy szálljon messze a nóta. Amely bizony ezen a farsangon is messze szállt. Felhőtlen szórakozást nyújtottak a város közönségének.
Cs.B.É.
Leave a Reply