Köz- és magánügyek

Kétségtelenül nem bántunk kesztyűs kézzel korábbi cikkünkben azokkal az iskolavezetőkkel, akik nem voltak hajlandóak tisztességes választ adni arra az egyszerű kérdésre, hogy intézményükben hány diák tanul, és ezek közül mennyi hiányzott február 29-én.

Nem volt meglepő, hogy ők nem örültek ennek, mint ahogy az sem, hogy érkezett néhány felháborodott reakció másoktól is, amelyben nehezményezték, amiért tanárokat úgymond lejáratunk a diákok előtt.

Utóbbiakról nem szeretnék sokat beszélni, elvégre ebben a szép új világban mindenkinek szíve joga, hogy a saját hülyeségét kommentek formájában közhírré tegye. Tanárként, felelős iskolavezetőként azonban nincs joga ilyesmihez senkinek. Mert, tévedés ne essék, ezeket a tanárokat nem mi járattuk le. Magukat minősítették azzal, amit nyilatkoztak. Aki ugyanis iskolavezetőként azt állítja, hogy nem tudja, hány diák hiányzott aznap, az szimplán hazudik. Aki pedig úgy véli, hogy egy országszerte tömegeket érintő akcióval kapcsolatos adat iskolája „magánügye”, az súlyosan el van tévedve. Mert bárkinek joga van megtagadni a nyilatkozattételt, még egy tetten ért bűnözőnek is. Ám felhívnánk az érintettek figyelmét arra, hogy a jog nem minden: erkölcs, illem, és még sok más is szabályozza, hogy mit tart elfogadhatónak egy társadalom. És aki a jogra hivatkozva megtagadja a választ, vagy tisztességes válaszadás helyett maszatol, mellébeszél, az nem egy újságíróval szemben tiszteletlen, hanem az újság több ezer olvasójával. Akik között ott vannak tanítványaik, és tanítványaik szülei is.

Láng György Géza

Comments

comments

Be the first to comment

Leave a Reply