Az Ismerős Arcok zenekar 20 éves jubileumi koncertturnéjának helyszíne január 25-én Ajka volt. Az “Egy vérből valók vagyunk – 20 év, 20 dalban, 20 helyszínen” mottóval meghirdetett előadáson két évtized legkedveltebb dalait hallhatták a rajongók, újragondolva, akusztikus formában.
„S bár ugyanaz ismétlődik/száz meg száz éve régen/mi ébresztő kiáltás helyett/suttogunk csak a szélben/megmondom én, hogyan lehet/hogy magyarként éljük a jövőt:/ameddig azok döntik/mi ültetjük addig a fenyőt” – aki ismeri a zenekart, tudja, hogy ez a Fenyők című daluk refrénje, amit gyakorlatilag a közönség énekelt. Utóbbi néhány sor is hűen jelzi zenei (és túlzás nélkül állítom: művészi) elköteleződésüket, az igazi magyarságtudatunkat, a gyökereinkhez való ragaszkodást, Trianon fájó következményeit, minden szomorúságot és szépséget, kollektív sorsunkat.
A hagyományos koncertekhez képest hosszabb műsoridővel, más színpadképpel és egyedi megszólalással tették emlékezetessé a programot Előadásuk egyszeri volt és megismételhetetlen, hiszen ilyen felállásban és megszólalásban csak az országos turnéban szereplő helyszíneken mutatják be dalaikat. Előszedtek néhány olyan dallamot, amit vagy nagyon régen, vagy egyáltalán nem játszottak. Közülük néhány: Születés, Az utolsó magyar, Eltűntek a csillagok, Haza! – megcáfolhatatlan tényekkel a szövegükben („bürokraták és pénzemberek irányítanak minket”).
Friss információ, hogy a zenekar frontembere, Nyerges Attila, január 22-én, a Kultúra Napja alkalmából az Emberi Erőforrások Minisztériumától államtitkári elismerő oklevelet kapott odaadó és kiemelkedő színvonalú közösségszervező és kultúrateremtő tevékenységéért. Az együttes tagjai rendszeres meghívottai rangos hazai kluboknak, fesztiváloknak, gyakran zenélnek határon túli magyaroknak Erdélyben, Felvidéken, Délvidéken, de szerepeltek már Svédországban, Torontóban és New Yorkban az ottani magyar közösségek meghívására. Alapvetően rockzenekar, de népdal-feldolgozásokat, dzsessz stílusú számokat is játszanak. A magyar nemzethez, a magyar emberekhez szólnak dalaikkal. Az irodalom komoly hatással van rájuk, Vass Albert munkásságának is emléket állítanak néhány dalukkal.
Koncertjükön a nehéz és szomorú sorsot fájdalmasan szép szöveg- és dallamvilággal mutatták be, ami óriási hatással volt a fegyelmezett közönségre: nagy tisztelettel hallgatták az előadást. (Egyetlen rajongó volt csak kissé túlfűtött, de a zenekar frontembere tökéletesen uralta a terepet.) Az ismertebb szövegeket biztatás nélkül énekelték az együttessel közösen, illetve az énekes „helyett” is. A zene hatására a közös sors hatalmas összetartást váltott ki mindenkiből, így a Nélküled hallatán megemelkedett a nézőtér, senki nem tudott ülve maradni – kivéve azok a gyerekek, akik szüleik nyakába ugorva lengették a nemzeti színű sálakat. Sikerük vitathatatlan: a közönség még sokáig reménykedve tapsolt, hátha visszatérnek az este főszereplői – de meg kellett elégedniük végül a két órás koncerttel. De hát így van ez: egyszer minden véget ér.
A zenekar tagjai: Nyerges Attila (ének, gitár), Práder Vilmos (gitár, ének) Leczó Szilveszter (billentyűs hangszerek), Galambos Nándor (basszusgitár), Kovacsik Tamás (dobok, ütőhangszerek), Tánczos István (szaxofon, ének).
Leave a Reply